Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Phisicae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók elektromos formatényezője és hidrogeológiai paraméterei

Felszín alatti víztartók elektromos formatényezője. 79 kémiai összetételét, ez gyakorlatilag a pj fajlagos ellenállás figyelembevételét jelenti. A hivatkozott Gálfi—

Liebe cikkben nincs konkrét utalás arra, hogy a pórusfolyadék fajlagos ellenállása állandó lett volna, ami indokolná, a (13) helyett a (14) típusú egyenlet használatát. Nagyistók tanulmányában számos dél-alföldi példát említ, ahol az említett feltétel nem teljesül. Kosinsky és Kelly (1981) glaciális eredetű víztartókat vizsgált felszíni elektromos szondázással, a kapott formatényezőket a szivárgási tényezőkkel összevetve, markánsan növekvő K — f{F) kapcsolatot kapott. Mazavc és munkatársai (1985) részletesen elemzik az elektromos és hidraulikai kapcsolatra kapott addigi eredményeket. Megállapítják, hogy (szemcsés anyagú víztartók esetén) a kapcsolat jellegét a kőzettípus, a szemcseméret-eloszlás és a hézagtérfogat egyaránt befolyásolja. A cikkben a szerzők idézik Shackley és Garber 1953-ban a Mississippi-völgyben alluviális homokmintákon végzett kísérleti eredményeit. Az idézett szerzők markánsan növekvő F = f(K) kapcsolatot észleltek, míg a minták növekvő K értékeihez csökkenő n értékek tartoztak. A K = f(F) kapcsolat komplex jellegénél fogva a kapott eredmények mindig helyspecifikusak, ezért mindig szükség van helyszíni kalibrációra. Az agyag jelenléte alapvetően módosítja a viszonyokat, ezért a szerzők külön foglalkoznak annak hatásával. Kwader (1985) fúrólyukak elektromos szondázása alapján vizsgált F

A = = f(K) kapcsolatokat különböző geológiai eredetű víztartó rétegekben. A vizsgált esetekben növekvő K értékek esetén növekvő formatényező értékeket kapott és a korreláció elég szoros volt. A növekvő trendet érvényesnek találta a víztartók széles tartományában: laza szemcsés üledékekben, harmadkori karbonátos víztartókban stb. Általában markáns trendeket tapasztalt szemcsés anyagú (homok, dolomit) víztartókra, de nem volt megbízható trend repedezett, karsztos mészkövekre. Fontos tapasztalata, hogy pl. karbonátos kőzetekben alacsony fajlagos ellenállású (« 0, 3 Hm) pórusvizekre is érvényes trendeket talált, de ugyanígy magas fajlagos ellenállású (PS 100 Í7m pórusvizekre is. Megállapítja, hogy a pórusvíz nagy vezetőképessége esetén a formatényező számítására megbízhatóan alkalmazható a (7) Archie-egyenlet. A fent idézett közlemények empirikus K = f(F) kapcsolatait az 1. ábrán foglaljuk össze. Huntley (1986) rámutat az elektromos szondázás alapján történő Kmeghatározás előnyeire: ugyanannyi idő alatt, amíg egy hagyományos próbaszivattyúzás elvégezhető, tíz elektromos szondázást lehet elvégezni. Különböző homokmintákon laboratóriumi vizsgálatokat végzett (A'-mérés és F

a-mérés); a minták nagy része azonos szemcseméretű, néhány minta kevert szemcsés volt. A K = f(F) függvénykapcsolatra kapott empirikus eredményei alátámasztják azt a korábban már említett tapasztalatot, hogy a kap-