Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Phisicae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)
Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók elektromos formatényezője és hidrogeológiai paraméterei
Felszín alatti víztartók elektromos formatényezője. 79 ahol l' az áramnak a folyadékon keresztül haladó (zegzugos) úthossza, l s z a szilárd szemcséken áthaladó áram úthossza, kf, k s z és k s a megfelelő fajlagos vezetőképességek, a többi jelölés megegyezik a korábbiakkal. (A modell részletes ismertetését ld. Ujfaludi, 2000.) A (11) egyenlet nevezőjének második tagja a szilárd szemcsék, a harmadik tagja a felületi réteg vezetését fejezi ki. Ha a szilárd szemcsék anyaga tökéletes szigetelőnek tekinthető, vagyis k s z — 0, akkor az egyenlet az alábbi, egyszerűbb alakban írható: Az S p fajlagos felület kifejezhető, ha az összes többi paraméter ismert; ekkor a K szivárgási tényező az (5) vagy (6) egyenlet alapján kiszámítható. Kulcsparaméter a k s felületi vezetés, amelynek kiszámításához Pfannkuch Bikerman egyenletét ajánlja, amelyben gyakorlati esetekben jórészt ismeretlen vagy nehezen meghatározható paraméterek szerepelnek (részletesen Alger (1966) elsők között vizsgálta szemcsés anyagú víztartókban az elektromos formatényezők és a szivárgási tényező kapcsolatát, furatok karotázs méréseinek eredményeit felhasználva. Kelly (1977) glaciális víztartók vizsgálata során felszíni elektromos szondázás és próbaszivattyúzások eredményei alapján vizsgálta a K = f(F) függvénykapcsolatot, és növekvő trendet állapított meg. Mazavc és Landa (1979) a korábbi Csehszlovákiában szemcsés víztartókban próbaszivattyúzások és felszíni elektromos szondázás alapján a K — = f(F) kapcsolatra csökkenő trendet tapasztalt. Hasonló eredményre jutott Heigold (1979) glaciális eredetű szemcsés víztartó rétegekben próbaszivatytyúzások és felszíni elektromos szondázás eredményei alapján. Empirikus formulája: ahol A és B állandó (B negatív). Az általa vizsgált víztartóban a pórusvíz fajlagos ellenállása állandó volt, ezért az F formatényező helyett elegendő volt a p a látszólagos fajlagos ellenállás figyelembevétele, ezzel a fenti egyen(12) ld. Ujfaludi, 2000). 3. Terepi empirikus kapcsolatok (13) K = AF D, let:
