Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Phisicae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Végh László: A civilizáció hatása környezetére

18 Végh László Mindez nem tartalmazza a csomagolás, hűtés, a kereskedelmi szállítások és a háztartási feldolgozás költségeit ([5]). Az iparosított mezőgazdálkodás, a zöld forradalom mára elérte a határait. Az alkalmazott módszerek egyre jobban szegényítik a talajt, és rontják a termelés feltételeit. Ezért a befektetett erőforrásokat növelni kell, egyre újabb növény védőszerek, több műtrágya szükséges, de ezzel a termelés már nem nő. Ujabb lehetőségnek a genetikusan módosított fajták bevezetése tűnik, de ezzel, minthogy a megfelelő tudományos háttér még nem ismert, nem látható, hogy mekkora kockázatokat vállalunk. A fosszilis energiák mai használata A napenergia megújuló energiaforrás, csak a földre érő napsugárzás mértéke a korlát. A fosszilis tüzelőanyagok, az olaj, a gáz, a szén olyan mértékben használhatók, ahogy nekünk jólesik, de csak addig, amíg van belőlük. Az emberi időmértéket tekintve a fosszilis erőforrások nem megújulóak. Egy év alatt annyi kőolajat használunk el, amennyi a tudásunk szerint a természetes folyamatokban egymillió év alatt képződik. Ma az Egyesült Államokban az 1 kcal élelmiszerbeni energia előállításához kb. ugyanekkora fűtőértékű olajat vagy gázt kell a termelésben felhasználni. Ha még az élelmiszeriparra, a kereskedelemre, a vásárlásra fordított energiát is tekintetbe vesszük, akkor 1 kcal-nyi élelmiszer 10 kcal-nyi energiabefektetéssel kerül az asztalra. Másra is használnak energiát, az USA-ban testen kívüli és testen belüli energia aránya 90 : 1. Magyarországon ez az arány 30 : 1. Mindezt a fosszilis erőforrások teszik lehetővé. Amint a fosszilis energiákat már nem használhatjuk tetszésünk szerint, akkor a világ megnövekedett lakosságát nem tudjuk ellátni élelmiszerrel. A mai mezőgazdaság kevesebb energiával nem működik. Az ÉszakKoreában pusztító borzalmas éhinség jól példázza ezt ([6]). Az ország nagyüzemi mezőgazdaságát a szovjet és kínai támogatás éltette. A két nagyhatalom kedvezményes szálh'tásókkal igyekezett megtartani Észak-Koreára gyakorolt befolyását. A Szovjetunió olcsó olajat, Kína földgázt és műtrágyát szállított. A Szovjetunió szétesése után a szovjet—kínai versengés megszűnt. Oroszország nem adott több olajat, és a kínai kormányzat a versenytárs megszűnését tapasztalva már csak dollárért volt hajlandó földgázt és műtrágyát szállítani. Észak-Korea nem tudott fizetni, és ezek után az energiarendszere és a mezőgazdasága is összeomlott. 1998-ra a nagyüzemi gépezet 80%-a üzemképtelenné vált. Az ország ekkor a szükséges műtrágyának csak 18%-át tudta előállítani, és így a termésátlagok az évtizeddel korábbinak a 40%-ára estek vissza. Az eredetileg 23 millió lakos közül 1999-re már 3 millió ember halt éhen, és jelenleg 7-8 millióan állhatnak az éhhalál határán.