Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Sebestyén Árpád: A névutós helynevek kérdéséhez

közszói elemek mutatójában az alatt, alatti névelem 35 előfordulására van utalás (Balassa-Kováts 1997, 255). így csak sejthetjük, hogy ezeknek az adatoknak jelentős része csupán fantomnév (vö. Hőnyi 1970: 349-352). 6. A névutós helynevek névelméleti kérdéseiről még az alábbi gondolatokat látszik fontosnak megemlíteni. J. Soltész Katalin a tulajdonnevek alakszerkezeti típusai közt számon tartja a névutós neveket is, de mintha nem lenne meggyőződve élő típus voltukról: „Néhány magyar dűlőnév az összeírásokban, térképeken stb. névutós alakban szerepel:... Szőllőskert háta megett, Kis erdőpataka mellett, Túl az éren ' (1979: 12). Párhuzam gyanánt utal a német, román, szláv prepozíciós nevekre. A ragos, jeles formában rögzült nevekről megjegyzi: amíg a nem nominativusi eset formánsa el nem homályosul a nyelvtudat számára, „az ilyen alakú nevek funkcionálása nem problémamentes", hiszen az ilyen alak nem tűr továbbragozást (uo. 16). Fabó Kinga a fentebb már említett Barabás - Kálmán - Nádasdy tanulmányhoz szólva Berrárnak egy kéziratos munkájára hivatkozva hangoztatja, nemcsak magános szónak, hanem szerkezetnek is van szófaja: „Például a ház, ház mögött morfológiai természetű szerkezetek főnévi szófajúak" (1980: 54). - Magam a névutós kapcsolatot, mint határozót, inkább határozószónak venném, amelynek megvan a hajlandósága a főnevesülésre is: dél előtt, délelőtt, eltelt a délelőtt. Kissé merésznek érzem azt a megállapítását, hogy „nincsenek speciális tulaj donnévképzők, vagy más, kizárólag a tulajdonnévre jellemző toldalékmorfémák, amelyek a tulajdonnéviség ismérvei lehetnének" (uo. 50). Magam inkább Bárczival tartanék, aki bizonyos becéző képzőkről megjegyzi: „funkciójuk talán már nem is becézés volt, hanem a személynév jellegzetes elemévé, személynévképzővé váltak" (1958: 136, vö. Balázs 1970: 297; Hoffmann 1993: 74). 78