Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Nyirkos István: A tulajdonnevek szófaji besorolásának kérdéséhez

jóval nagyobb halmazra vonatkoztatható a közös, összefogó tulajdonságok alapján való elkülönülés következményeképpen - a bizonytalansági tényezőt lényegesen kisebb mértékben csökkenti, azaz képletesen szólva: az előbbi esetben I = N-2 (azaz I egyenlő N mínusz 2), az utóbbiban viszont esetleg I = N-500. Az Ugat a kutya, mondat 'kutya' fogalma egyedítettnek tűnhet egyesek számára, ez azonban puszta látszat. Az iménti mondatban ugyanis ez az egyedi, egyénített, identifikált 'kutya' nincs benne, mert az lehet a 'Bodri', a 'Maxi' vagy egy 'fekete, hosszú szőrű, hároméves házőrző eb', egy 'tacskó' stb. Mindezek után úgy látjuk, hogy a szófaji felosztás során minden bizonynyal a következő kategóriákkal kellene számolnunk: KÖZNEVEK TULAJDONNEVEK KÖZFŐNEVEK: konkrét/elvont TULAJDONFŐNEVEK: melléknevek, - embernevek, számnevek, - állatnevek, névmások, - tárgynevek, igenevek, - népnevek, határozószók, - helynevek, viszonyszók, - intézménynevek, indulatszók, - szellemi alkotások nevei, felelő- és kérdőszók, s végül az igék. Természetesen el tudnánk képzelni olyan felosztást is, amely azonos elveken nyugodna. A tulajdonnevek esetében ugyanis talán kifogásolni lehet, hogy nem jut érvényre az embernév, kutyanév stb. (talán egykor volt) szófaji jellege (az Enyim például a nyelvtani kategóriák szerint birtokos névmás lenne, a Nyirjes helynév melléknév stb.). De ennek szerintem nem is kell érvényre jutnia a fő kategóriák megállapítása során, mert erre gondolni lehet 63