Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)
Nyirkos István: A tulajdonnevek szófaji besorolásának kérdéséhez
val. S különösen akkor nem, ha abból indulunk ki, hogy a jelenlegi szófaji rendszerezésekben szereplő szófaji kategóriák elemei {ejnye; enyim; soha; fujj, hallgass, bujj el; kend, kis kegyed stb.) közszavakként a szövegben megőrzik szófaji jellegüket, ha viszont tulajdonnévi szerepben állnak, akkor valamennyien főnevesülnek jelentéstani, morfológiai és szintaktikai tekintetben is. Az Enyim jelentéstanilag kutyanév és nem birtokos névmási funkciójú szó, morfológiailag eltér az enyém alaktól, szintaktikailag alannyá válik, például Az Enyim ugatott stb., s hasonló a helyzet a Soha, a Csakazértis, az Ejnye, a Fujj stb. állat- és más nevekkel is. A tulajdonneveknél nem ritka az egyetlen egyedet jelölő két, sőt három stb. szóból álló szerkezet sem, sőt tulajdonnévként a beszélő számára teljesen érthetetlen hangsor is használatos lehet (1. Zeno, Elda stb., J. Soltész i. m. 158, vagy a napilapokban idézett, egy svéd kisfiú hivatalnokok által ugyan elutasított névadási kísérletét: Brfxxccxxmnpckccccl 1 lmmnprxvclmnckssqlbbl 1116, illetőleg az egy hangból, az/l-ból álló nevet; Hajdú-bihari Napló. 1997. szeptember 6., 14. oldal). A lényeges, jelentős különbségek alapján tehát a szófajok rendszerén belül két nagy csoportot lenne célszerű kialakítanunk. Az egyikbe a köznevek, a másikba a tulajdonnevek tartoznának. A köznevek közül természetesen okvetlenül ki kellene emelnünk - nézetem szerint - a tulajdonnevek minden típusát (embernevek, állat- és tárgynevek, népnevek, helynevek, intézménynevek, szellemi alkotások nevei; a típusokra vö. J. Soltész i. m. 44-104). A közszó és a tulajdonnév közötti különbséget hogyan lehetne meghatározni? - teszi fel a kérdést Hajdú Mihály (i. m. 475). Megállapítja, hogy „szótári al akj ában (...) a közszó absztraháló, a tulajdonnév pedig egyedi tő, identifikáló beszédelem" (uo.). Kifejti azt is a továbbiakban (uo.), hogy a tulajdonnév nem mindig egyetlen szó, hanem akár több is lehet: tehát „a tulajdonnév egy szó