Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

B. Kovács Mária: A jogi szakszókincs latin elemei a nyelvjárásokban

B. KOVÁCS MÁRIA A JOGI SZAKSZÓKINCS LATIN ELEMEI A NYELVJÁRÁSOKBAN A magyar jog nyelve évszázadokon keresztül a latin volt, csak a XIX. század folyamán kibontakozó lelkes szaknyelvújítás teremtette meg a teljes magyar nyelvű terminológiát. Ennek a kényszerű, de nagyon hosszú nyelvi hatásnak a következményei a népnyelvben is megtalálhatóak, hisz ezzel a szaknyelvvel a latinul nem tudók is óhatatlanul kapcsolatba kerültek. A nyelvjárások egyes rétegei viszonylag lassan változnak, erőteljesebb a megőrző hatásuk. Joggal merül föl tehát a kérdés, hogy vajon mit őrzött meg a népnyelv a jog széles körben ismert és használt latin szakszavai közül. Ez fényt vet ugyanis azokra a nyelvjárási változásokra, megőrzött régiségekre és kihalt nyelvi elemekre, amelyeknek a kutatásával ünnepeltünk is sokat foglalkozott. A gyűjtés során az alábbi, általam hozzáférhető tájszótárakat használtam föl. MTsz.: Szinnyei József, Magyar tájszótár. I-II. Bp., 1893-1901. MTszP.: Gombocz Zoltán, Pótlékok a Magyar tájszótárhoz. Bp., 1910. (MNyTK. 11. sz.) ÚMTsz.: Új magyar tájszótár. I—

III. Főszerk. B. Lőrinczy Eva. Bp., 1979-1992. OrmSz.: Kiss Géza-Keresztes Kálmán, Ormánsági szótár. Bp., 1952. SzamSz.: Csüry Bálint, Szamosháti szótár. Bp., 1935-1936. SzegSz.: Bálint Sándor, Szegedi szótár. I—II. Bp., 1957. SzlavSz.: Penavin Olga, Szlavóniai (kórógyi) szótár. I—

III. [Újvidék, 1967-1978.]