Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

H. Varga Gyula: Gondolatok a magyar igekötők természetéről

előre, fel (föl), félre, haza, hátra, hozzá, keresztül, ki, körül, le, meg, oda, össze, rá, szét, túl, utána, végig, vissza. 2. Az előtagszerű igekötőket az jellemzi, hogy igével vagy igenévvel társulva minden tekintetben igekötőként viselkednek. (Hogy miért nem minősíthetők teljes értékű igekötőknek, arról vö. Jakab 1976, 9899.) 3. Az igekötőszerű előtagok bizonyos mértékben - főleg szintaktikai, szórendi tulajdonságaikban - hasonlítanak az igekötőkhöz, de alapvetően lexéma értékűek, így az igével összetett szót alkotnak (pl.: cserbenhagy, egyetért, jólesik, síkraszáll stb.). 4. Végül van néhány olyan összetett igénk, amelyben a tő előtt valódi előtag áll. Ezek szilárd szerkezetű lexémák, a többi összetett szóhoz hasonló módon viselkednek. Ilyenek pl. a következők: mennydörög, pártfogol, számfejt stb., továbbá a nyelvhelyességi szempontból vitás műfordít, gépír, szakfelügyel (sőt újabban: kisvállalkozik) stb. Az igekötők funkciói Az igekötőknek a magyar nyelvben betöltött funkcióit teljes alapossággal elsőként J. Soltész Katalin írta le. Szerinte az igekötőnek öt fő funkciója van: 1. a cselekvés irányának jelölése (pl .-.felmegy) 2. az igei aspektus kifejezése (kitakarít) 3. az ige jelentésének módosítása {meg-, el-, kiolvas) 4. az ige szintaktikai szerepének megváltoztatása {emlékezik vkire - megemlékezik v kiről) 5. az igeképzés {elfogul). Fontosnak tarthatjuk a felsorolást követő megjegyzést: „Ezek a típusok nem határolódnak el élesen egymástól, hanem egymásba olvadnak, ahogy 261