Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)
Budai László: Egy integrált valenciamodell
passzivizáció jár együtt az ige alakjának a megváltozásával. A magyarban viszont a gazdag igeképzőrendszer következtében a perspektívaváltás általában igecserével jár együtt. Az ige kvantitatív és kvalitatív valenciájának jellemzői alapján elkülöníthetjük egymástól a prototipikus és a deviáns, azaz a perspektívaváltás következményeképpen előálló valenciaképleteket, ami azonban nem mindig könnyű feladat a valenciakutató számára, főként azért, mert a deviancia sok esetben nem hagy nyomot az ige alakján. A devianciát vizsgálva általában megállapíthatjuk, hogy egy és ugyanazon ige hasonló jelentéssel, azaz ugyanarra a tényállásra utalva, különböző képletekben fordulhat elő valenciahordozóként, bár igen nagy a száma azoknak az igéknek is, amelyek a mennyiségi valenciát véve alapul csak egyetlenegy képletben szerepelhetnek. Az angolban a perspektívaváltásnak nincsenek olyan gazdag lexikai és morfoszintaktikai eszközei, mint a magyarban, ezért az angolban a mondatrészeknek a prototipikus helyéről (primer alany, primer tárgy) való elmozdítása (szekunder alany- vagy tárgy választás) az ige alakjának változatlanul hagyásával vagy esetleges megváltoztatásával (szenvedő igealak) ki tudja fejezni a megváltozott perspektívát. Ez viszont szükségessé teszi, hogy az ugyanazon igei lexémát tartalmazó mondat valamelyik valenciaképletét prototípusként, a többit pedig annak deviáns változataként kezeljük. A monovalens igék esetében természetesen nem beszélhetünk perspektívaváltásról, a perspektívaváltás kifejezésére csak divalens és trivalens igék képesek. A perspektívaváltás korlátairól már volt szó, amelyek kizárják a deviáns változat lehetőségét, de konkrét mondatokra vonatkoztatva a prototípus meghatározásáról még nem. Intuitíve általában könnyebb megállapítani, 252