Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

V. Raisz Rózsa: Népnyelv, nyelvjárás - és Mikszáth

V. RAISZ RÓZSA: NÉPNYELV, NYELVJÁRÁS - ÉS MIKSZÁTH Mottó: Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem [...] a magyar pa­raszttól. (Mikszáth Kálmán Ars poeticája Bp., 1960. 277) „...Nagyon kevés írónk van, ha ugyan egyáltalában van, aki öntu­datlanul vagy tudatosan nem fordult gyakrabban-gyérebben a nyelvjárások kimeríthetetlen tárházához képért, színért, szóért, fordulatért, szólásért, kifejező szókapcsolatért." (Bárczi 1961: 68) 1. A népnyelv és a nyelvjárás fogalmának értelmezése, különbségük meg­határozása az elmúlt évtizedek magyar szakirodalmában eltéréseket mutat. Az ÉrtSz. szerint a népnyelv < az irodalmi és a köznyelvvel ellentétben > az a nyelv, amelyen a nép [= a parasztság, a falusi lakosság] beszél, a nyelvjá­rás pedig „vmely nyelvnek vidékek szerint többé-kevésbé elkülönülő válto­zatai közül vmelyik; dialektus, tájnyelv, tájszólás." Az ÉKsz. a népnyelvnek két értelmét jelöli meg: 1. Más-más nyelvjárás­ban beszélők nem köznyelvi, de közös nyelvi sajátságainak kifejezőeszkö­zeinek összessége. 2. Rég a nyelvjárások összessége. Bárczi Géza fentiekkel szemben városi népnyelvről is beszél; „a népnyelv szóval általában azokat a nyelvváltozatokat foglaljuk össze, melyeket az iro­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom