Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Budai László: Egy integrált valenciamodell

2. Az ige meghatározza függő tagjainak egymáshoz való viszonyát. Ezt a viszonyrendszert relációs jegyekkel (cause - effect, actor - receiver, controller - controlled, source - goal, etc. vö. Nilsen-Nilsen 1975: 77) jellemezhetjük. Leírhatjuk a szituációban részt vevő szereplők egymáshoz való viszonyát az esetgrammatika eseteivel is, bár ezek az esetek általában mind a relációs, mind az inherens szemantikai jegyeket magukba foglalják. (Vö. NilsenNilsen 1975: 91: 'Deep cases can be considered bundles of features.

1) Az esetgrammatika eseteivel kapcsolatban megjegyzem, hogy a nyelvek általában közömbösek irántuk. Amennyiben monovalens az ige, a nyelv nem törődik azzal, hogy a szintaktikai alanyként funkcionáló mondatrészt Agent/ Force/Affected/Patient/Experiencer/Dative stb. nevü esetként fogjuk-e fel. Amikor azt mondom, hogy mindezek iránt közömbös például az angol vagy a magyar nyelv, akkor azt állítom, hogy ezeknek a szemantikai eseteknek semmiféle morfoszintaktikai ismérve sincs a prototipikus monovalens igék alanyát illetően. A di- és a trivalens igék esetében már bizonyos relációs és/vagy inherens szemantikai jegyeket érdemes figyelembe venni, de még ezekben az esetekben is eltekinthetünk az esetgrammatikai esetek gyűjtőfogalmaitól. 3. Az ige meghatározhatja a vonzáskörébe fogott egységek inherens szemantikai jegyeit. Ezek a szemantikai jegyek a nyelv szókincsének változó elemű halmazait jellemezhetik. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az igének alárendelt valamenynyi főnevet (N) egymást többé-kevésbé determináló négy szempont szerint jellemezhetünk az ige minőségi valenciájának keretében: 1. Relációs jegy 2. Inherens szemantikai jegy 248