Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Dobóné Berencsi Margit: Nagy László motívumai (Az arany)

tányér,; a kukoricatőnek drága aranybabája van; a búzalevél aranysás\ a kazal a széncinkék aranyos háza. Természetesen Nagy László korai verseiben is találkozhatunk egyéni költői megoldásokkal mind tartalmi, mind formai szempontból. Az arany jelentésköre már itt is állandóan gazdagodik, a versbeli absztrahálás foka egyre merészebbé válik. Ehhez járul még a szövegkörnyezet értelemmódosító funkciója, a nyelvi megformálás sajátos szépsége: Szerelem, arannyal befújt hársfateknő, rengess minket; anyám aranylámpáját én viszem, sose lesz kioltva; asszonyok: arany-piros bárkák; Tél ordított a nyárba, elfújta aranylángját. A szószerkezetekben és összetételekben az arany legtöbbször anyagnévi jelzőként szerepel. Ez nyilván a szó grammatikai és szemantikai természetéből adódik. Nagy László különben takarékosan bánik a jelzőkkel, elsősorban a gazdag magyar határozórendszert használja fel tömör képeinek felépítéséhez. A szósort végignézve is sejthetjük, hogy tagjai nem csupán denotátumok, hanem sokféle konnotatív jelentést hordoznak. Szinte hihetetlen, hogy a több mint másfél százszori használatban mily keveset használja az arany szót azonos vagy hasonló jelentésben. Még akkor sem, ha a jól ismert összetételeket ismétli: az idő Majd aranyórám kerekeivel megöl; a számba ütött gyöngytyúk-tojások nyers aranyóráit lenyelem; Bácsim az ének aranyláncát veszi foga közé; ámulta a húsleves pénzes aranyláncait; Hát itt a tavasz, ... itt ragyog e páva, zöldje kitárul, hímes aranylángja átsüt a vízen; Apánk ... mellekosarában, zsebe éjjelében ... arany láng van. Láthatjuk, az arany motívum a jelképteremtés, a metaforaalkotás fontos elemévé vált Nagy László költészetében. Ebből következik, hogy a vizsgált szavak többsége képként fordul elő. Alkalmi használatuk révén igen sokszor költői neologizmusok. Jellegzetesen egyéni képzetkombinációra épülnek, emiatt meglepőek, rendkívül szuggesztív erejűek, s csakis a versszövegben, 218