Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Dobóné Berencsi Margit: Nagy László motívumai (Az arany)

Ezt a fémet majdnem minden kultúra a Nappal hozza kapcsolatba. Az alkimisták jelmondata: „Aurum nostrum non est aurum vulgi." (A mi aranyunk nem a tömeg aranya) arra enged következtetni, hogy az ő világukban a szellemi fejlődés legmagasabb fokát, a beavatottak tudását jelentette elsősorban. De az arany a mennyei világosság, a tökéletesség és az örökkévalóság szimbóluma is. A keresztény művészetben a középkori mozaikok, táblaképek arany háttere az égi fényt jelképezi. A gazdagság, a pompa hordozója volt minden időben. Sok régi kultúrában kizárólag szakrális tárgyak és uralkodói jelvények készítésére volt szabad felhasználni. Az ókorban arany szerszámokkal ásták ki a gyógynövényeket, hogy hatóerejük megmaradjon. Az aranyat a föld erőinek jelképeként fogták fel, magasabb hatalmakkal, istenekkel hozták kapcsolatba

4 (Biedermann 1996: 29-30). Pl.: a bibliai aranyborjú, a zsidók bálványimádásának szimbóluma (II. Mózes 32. 1-5.), vagy a babilóniai Nabukonodozor által csináltatott arany állókép (Dániel 3. 1-6.). Nagy László természetesen jól ismerte és alkalmazta ezeket a jelentéseket, egyéni költői nyelvhasználatában pedig újakkal is gazdagította. Korai költészetében elsősorban a hagyomány hasznosítását tapasztaljuk. Az arany leggyakrabban a megszokott jelentésekben funkcionál, a paraszti életformát, a falusi környezetet, annak atmoszféráját idézi: Arany kis libáim zsibongtak; Egy arany virágszál vízben térdepel; a fácán aranyos farka úszik az égen; Arany szalmán térdepelj le inkább; színarany rigószárnyak; a búzák, rozsok ... aranybölcsők lesznek; a maláta pezsgett aranyhabot. Itt még az arany jelentéskörének mozgása eléggé korlátozott, többnyire a legismertebb jelentésekben szerepel: a sárga színt és az értéket képviseli, s a költő a nyelvi megoldásokat tekintve is az egyszerűbb formákat követi. Minőségjelzős összetételekben, szószerkezetekben alkalmazza, illetve a köznyelvihez közelálló metaforákban: a nap lángszalagos aranykerék; a napraforgó arany217