Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Dobóné Berencsi Margit: Nagy László motívumai (Az arany)

DOBÓNÉ BERENCSI MARGIT NAGY LÁSZLÓ MOTÍVUMAI (AZ ARANY) Nagy László költészetének méltatói szinte a kezdetektől felfigyeltek motívumaira: a lovak

1 (Pomogáts 1975), a tűz

1 (Dobóné 1981) a jég, és a szivárvány

3 (Görömbei 1992) stb. A sokféle motívumból összeálló, bonyolult motívumhálózat feltárásával azonban még mindig adós a - különben igen gazdag - Nagy László-szakirodalom. Meggyőződésem, hogy itt nem csupán bizonyos szavak előfordulási gyakoriságáról beszélhetünk, hanem sokkal mélyebb összefüggésekről. A fent említett szavak halmozása nem véletlen, hiszen Nagy Lászlónál jobban kevesen ismerhetik a szó hatását, erejét, szemantikai képességeit. így természetes, hogy az ismétlődés nem koptatja meg a motívumokat, ugyanis jelentéskörük kibővítésével, különböző stiláris funkciókban való egyéni alkalmazásukkal olyan többletmondanivaló és nyelvi szépség bontakozik ki, amely csak Nagy László verseinek sajátja. A dolgozat a rendszert alkotó motívumok feltérképezéséhez kíván adalékul szolgálni. Tudjuk, hogy Nagy László erősen kötődött a természeti, anyagi világhoz. Szóképeinek jelentős része is ebben gyökerezik. Feltűnő, mennyire kedvelte a fémek, pontosabban három fém nevének használatát. Az arany, az ezüst és a vas szavak gyakran megjelennek verseiben. E három közül most csupán az arany motívummal szeretnék foglalkozni. 215