Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

N. Lőrincz Julianna: Nyelvi variativitás és alternáció

ilyenfajta összemosása azzal magyarázható, hogy Ahmanova nem veszi kellően figyelembe a szó morfológiai szerkezetét, az affixumok szerepét. A szóvariánsok meghatározásakor figyelembe kell vennünk F. P. Filin következő lényeges megállapítását: „Felmerül a nyelvben atőmorfémák és az affixumok kölcsönös kapcsolatának kérdése, ezek viszonylagos jelentésének, és azon szerepüknek az elkülönítése, amelyet olyan kategóriák, mint egy szó morfológiai variánsai vagy a szinonimák elhatárolásában játszanak" (1963: 130). Filin már figyelembe veszi a szó morfológiai szerkezetét és az affixumok szerepét is. Ezek alapján aszóvariánsokat a következő típusokra osztja: 1) fonematikus (фонематические): современный - совремённый, оседлый - осёдлый 2) hangsúlybeli (акцентологические): багроветь - багроветь, отпил- отпил 3) grammatikai (грамматические): капает- каплет, мёрз -мёрзнул, цвести- цвесть 4) formális - grammatikai (формально- грамматические). A szó formális - grammatikai variánsai és az önálló lexémák közötti különbséget Filin aszerint különbözteti meg, hogy a formaképző morfémák (szuffixumok) milyen jelentéseket fejeznek ki az orosz nyelvben: grammatikait vagy lexikait (1963:130). Ugyanakkor Filin is megjegyzi, hogy nem mindig könnyű meghúzni a határvonalat a grammatikai és a lexikai szemantika között. N. M. Sanszkij (1964) a szóvariánsokat a következőképpen határozza meg: „a szóvariánsok olyan képződmények, amelyeknek azonos a morfémaszerkezetük, és a különbség köztük olyan kismértékű, hogy nem bontja meg a lexikai jelentés egységét." Варианты слов - образования, 200