Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

B. Gergely Piroska: Protestáns felekezetek keresztnévhasználata a XVII. század első felében

Szatmáron már az 1535 utáni évektől kezdett működni alsóbb szintű protestáns-humanista iskola, mely 1610-től Milotai Nyilas István szatmári református lelkész közreműködésével magasabb szintre emelkedett: kollégiumi típusú „középfokú iskolává", gimnáziummá vált. A debreceni kollégiummal állt közelebbi kapcsolatban, felépítésében, belső rendjében, tananyagában is főleg ezt követte, vagyis ennek partikulája, résziskolája volt. Tanárait is jórészt innen meg Sárospatakról kapta. Az alsóbb osztályokat a segédtanítók, a collaboratorok oktatták, akiket a legidősebb diákok közül választottak ki. A kollégiumi élet szervezésében jelentős szerepet kapott a diákság által évenként megválasztott diákvezetőség és más diák-tisztségviselők (gazdadiák, ételes diák, a szolga diákok gondnoka stb.), akik a rend fenntartásában, a diákok élelmezésében, a gazdasági ügyek intézésében segédkeztek (Bura 1994b: 4-6, 12—4). A matrikulák a diákok neve mellett ezeket a megbízásokat is feltüntették, és híven megőrizték. A vizsgált időszakban az iskolai anyakönyvek: a Matricula studiosorum a felsőbb osztályos, ún. tógás diákok névjegyzékét tartalmazza tanévenként. A név mellett még bejegyzik tisztségeiket, a tanulmányi előmenetelükre és magatartásukra vonatkozó minősítést, fegyelmi megrovásaikat stb.

7 1610-től folyamatosak a matrikulák egészen az 1620-as évek végéig. Viszont 1628-31 közt hiányoznak, majd öt éven át megint folyamatosak, 1636tól ismét öt éves űr van, a negyvenes években pedig átlag minden második évből van diáknévsor. A hiányok oka nem ismeretes (Bura: i. m. 26, 29). A személynevekben e matrikulák a keresztnevek latin megfelelőit mutatják, a mellettük álló származásnevek legnagyobb része magyar formájú, pl. Joannes Martonjfalvi, Andreas Szatthmari, Stephanus Zolyomi stb., ritkábban előfordulnak latinosított, pl. Simon Miklostelkensis, illetve latinra fordított alakban, pl. Andreas Medio Montanus, Stephanus Saxopolitanus, Ladis146