Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

B. Gergely Piroska: Protestáns felekezetek keresztnévhasználata a XVII. század első felében

rétegében már elterjedt. Az óvári iskola tanárai és diákjai is minden bizonynyal már eredeti lakóhelyükön valamilyen családnevet viseltek. Ezt cserélték fel vagy egészítették ki az iskolába kerüléskor egy származási helyre utaló névvel. Ez, úgy látszik, a kor szokása szerint általános volt nemcsak nálunk, hanem más európai országokban is. Utalhatunk a magyar humanisták és reformátorok ismert névcseréire (pl. Janus Pannonius, Sylvester János, Károlyi Gáspár stb.), illetve névkiegészítéseire (Apácai Csere János, Bencédi Székely István, Baranyai Decsi János, Szikszai Fabriczius Balázs, Szenczi Molnár Albert, Geleji Katona István, Misztótfalusi Kiss Miklós stb.). A legtöbb esetben a felvett név vagy a kiegészítő harmadik név a származási helyre utal. Bár ez a kérdés elmélyültebb és szélesebb körű tájékozódást igényel, megkockáztatható az a feltevés, hogy ez a szokás a középkori és kora újkori külföldi akadémiákról indulhatott és terjedhetett el, ahol a különböző országokból összegyűlt hallgatókat származási helyük szerint tartották számon, a beiratkozási jegyzőkönyvekben ezt kellett feltüntetni. Ez a névforma így a tanultság, a magasabb műveltség jele lett és ennek társadalmi presztízsével telítődött. A hazai akadémiák is követték a külföldi példát, majd általános gyakorlattá válhatott a nagyobb területi vonzáskörzetű gimnáziumi fokozatú iskolákban is. Az, hogy ez a névhasználat elsősorban müveltségjelző értékű volt, bizonyítja az is, hogy még a XVIII. században, sőt a felvilágosodás korának nagyjai körében is gyakori (pl. Pápai Páriz Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Barczafalvi Szabó Dávid, Pálóczi Horváth Ádám stb.). Azok a háromelemű nevek, amelyekben a származásnév mellett egy másik név is kíséri a keresztnevet, önmagukban is bizonyítják, hogy az iskolai származásnevek nem családnevek, hisz mellettük szerepel a valódi családnév. Ilyeneket az óvári iskola névanyagában is találunk, főleg a külföldi akadémiát járt rektorok és lektorok nevei között, pl. Dálnoki Nagy Mihály, 143