Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Zimányi Árpád: A helynevek toldalékolásáról - egy felmérés tükrében

Jászapáti, Abony, Abádszalók, Balaton, Szentes, Tiszafüred, Mosonmagyaróvár, Gyöngyös, Szolnok. Többségük észak-magyarországi, illetőleg Mátra környéki és jászsági. Budapesti nincs közöttük. Valószínűleg téves analógia vagy hiperkorrekció miatt ketten írták egyébként egymástól függetlenül, külön csoportban - a Mátraverebélyett alakot. Szatmárcseke Szatmárcsekén 98,5% Szatmárcsekében 1,5% Szintén napilapban olvastam a Szatmárcsekében formát. Ezen kívül a település szülötte, Vásárhelyi László, a neves koreográfus, a róla készült egyórás portréműsorban kizárólag a belviszonyragos alakokat használta, tehát regionalitásról beszélhetünk (MTV1 1998. jan. 2.). A vizsgálat eredménye azonban egybevág a nyelvtanainkban közöltekkel. Mindössze egy-egy salgótarjáni, gyöngyösi és gyulai hallgató írta a Szatmárcsekében változatot. szatmárcsekei 92,5% szatmárcseki 7,5% Derne László szerint „egyes vidékek nyelvhasználatában van törekvés arra, hogy a helységnevek -i képzős származékában elízió következzék be, azaz a névnek tővégi a, e hangja elessék a melléknévképző ije előtt." Példának a bányi, nagybányi (Nagybánya), derecski (Derecske), kassi (Kassa), kisvárdi (Kisvárda), ricsi (Ricse), szeli (Tápiószele) formákat hozza. A jelenséget a nyelvterület észak-északkeleti részére helyezi, és hangsúlyozza, hogy köznyelvünk ezt nem fogadja el az alapforma rekonstruálhatatlansága miatt (Derne 1958: 127). Érdekes jelenség, hogy 15-en az -i képzőt a hangzóhiányos tőváltozathoz illesztették, többségükben vidéki vagy kisvárosi illetőségűek, a következő területi megoszlásban: Jászeberény, Jászapáti (2), Sajó szentpéter, Kazinc104