Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei
azt." A magyar nyelv terjesztésénél józanságra szólított fel a fanatizmussal szemben. 5 5 Békesy (polgári nevén: Tomásek) Pál 1843-ban ismét megszólalt. „A nyelvbéke Magyarországon" című, Lőcsén napvilágot látott röpiratában arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a „nyelvtusa" tovább tart, abból a hazára, az államegységre nézve nagy veszély származhat. Ezért tehát „a Magyarországban, mint közös honban egymás mellett lakozó népfajoknak" nem az a feladatuk, hogy egymást nyomorgassák és kínozzák. Inkább arra kell törekedniük, hogy a kölcsönös becsülés és szeretet alapján egymásnak segédkezet nyújtsanak, összebéküljenek. Ebből a célból egy 4 pontból álló őszinte szándékú, de ma már kissé naivnak tűnő - békítő tervezetet dolgozott ki. „1. Magyarország lakosai, népei s népfajai, akármiféle nyelveket beszéljenek, egymást testvéreknek tekintik... 2...tökéletesen megnyugszunk abban, hogy a magyar nyelv, diplomatikai léteg jé. tényező} gyanánt, közönségesen használtassék a közügyekben... 3. ...így a magyar népfaj is, elsőséget nyer a többi honi nyelvek s népfajok felett: mindazáltal ez mégsem fogja oda terjeszteni jogát, hogy a többi nyelveket elnyomván, nyelvét általánossá tegye. Sőt meghagyatik minden népfaj háborítlanul nyelve birtokában... 4. ...fejlődjék minden honi nyelv, s általa minden honi népfaj akadály nélkül ... Közképző intézeteinkben főtekintet legyen a diplomatikai nyelvre... Azonban a köznevelés s képezéshez tartozó intézkedések legyenek népfajaink szellemi szükségeihez alkalmazva. " 5 6 Békesy Pál röpirata nemcsak békülékenységre vallott, hanem arra is, hogy a szerző többé-kevésbé azonosult a magyar nemzetfelfogás alappilléreivel. (Pl.: az állam talpkövét nemzetisége adja; a magyarok szerezték a hont és adtak neki alkotmányt és nyelvet; a magyar nemzetiséget az ország fennállása érdekében ápolni és terjeszteni kell stb.) Ugyancsak a józan hazafiságra apellált Jozef Melczer (Melczer József) garamszegi evangélikus lelkész is Besztercebányán 1842-ben magyar nyelven kibocsátott „Szózat a szláv nyelv érdekében" című védőiratában. Tiltakozott amiatt, hogy „a szláv nyelv és irodalom közvetlen tanítása a felsőbb tudós iskolákbani tanítási tárgyak közé be nem sorozhatott", s hogy „a tanulók közt létező szláv philológiai társulatok végképen eltöröltetnek ... Célja védeni, nem megtámadni, a szláv nyelvnek használni, nem pedig a magyarnak ártani. " 5 7 Befejezésül álljon itt egy olyan fenyegető hangú írás is, amely ugyan már nem a „viharos események" időszakához kapcsolható (hiszen 1845-ben jelent meg Lipcsében német nyelven), de jól mutatja, hogy a szlovák-magyar „nyelvtusá"-nak azért voltak ilyen hangvételű megnyilvánulásai is. A nevét eltitkoló szerző megjövendölte, hogy: „Eljön az idő, amikor a ti gyermekeitek jajveszékelés és panasz közepett emlékeznek meg atyáikról, amikor mint koldusok fognak azoknak ajtai előtt kuncsorogni, akiket ti most megvettek s 1 77
