Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei
gúságát a „magyar hazá"-ban. A fő érveket egyfelől a dicső nagymorva örökségből merítette, hiszen „ez a föld és vidék apáitoké volt." Másrészt kiemelte a „szlovákok" történelmi érdemeit az ország fejlődésében azokban az időkben, amikor a magyarok és szlovákok békében éltek, jogaik és kiváltságaik még egyenlőek voltak „az egy magyar hazában. " Az apológia második részében ezzel a dicső régi korral (stary vék) állította szembe a 19. század elejével elkezdődött gyötrelmes új kort (novy vék), amikor elkezdődött a „hódításelmélet"-re épülő erősödő elnyomás és magyarosítás. A cikk végén gróf Zay akcióit elemezte. 5 0 ( Stúr hasonló nézetet fejtett ki a magyarországi szlávok elmagyarosításáról a lipcsei Allgemeine Zeitungba 1841 végén írt cikkében is.) 1843-ban külön brosúraként is megjelent Lipcsében Stúr német nyelvű írása, amely az V. Ferdinánd elé terjesztendő tiltakozó felirat filozofáló bevezetését tartalmazta. A hegeli jogfilozófiából és a természetjogból érveket merítve egyebek között azt fejtegette, hogy a nyelvben tükröződik a nemzet egyénisége, szelleme, lelki mivolta, legbelsőbb énje, egy nép egyénisége. A saját nyelvét más nemzetre erőszakosan rákényszeríteni akaró nemzet ezért a lehető legnagyobb bűnt követi el, hiszen egyrészt durván megsérti az emberiség természeti jogait, másrészt pedig elrabolja tőle a saját szellemében való fejlődés lehetőségét is. A magyar nemzetnek tehát teljesen és mindörökké le kell mondania a szlávok magyarosításáról. 5 1 A „viharos események" idején írta, de csak a halála után adta ki Budán J. M. Húrban B. P. Cervenák posthumus művét, a „Zrcadlo Slovenská"-t. A szintén 18. századi alapokon álló apológia a legrégibb időktől tekintette át a szlovákok történetét. Kiemelte a szlávok által lakott területek kiterjedtségét, a szlávok őshonos voltát, a nagymorva birodalom fontosságát. Elődeihez hasonlóan ő is hangsúlyozta, hogy a szlovákok betagolódása a magyar államba nem alávetés, hanem a magyarokkal kötött szerződés alapján történt, s hogy a következő évszázadok során a szlovákoknak jelentős politikai, katonai, gazdasági, kulturális stb. érdemeik voltak az állam fejlesztésében. Erre az írásra is jellemző volt a jó uralkodóba és az osztrák hatalomba vetett naiv hit. Az utolsó fejezetben összegyűjtötte a szlovákok erőszakos nemzetiségi elnyomásának összes ismert és kevésbé ismert eseteit, a nyelvi asszimilációra irányuló törvényeket és terveket a 19. század elejétől 1841 -ig.^ 2 A nyelvvitában a radikális (értsd: liberális) magyarosítókkal szemben megszólaltak a szlovák intelligencia azon mérsékelt, konzervatívokhoz közeli képviselői is, akik - ahogy már volt róla szó - a bécsi udvarnál és a konzervatív, aulikus arisztokráciánál igyekeztek támaszt találni gr. Zay Károlyék törekvéseivel szemben. Ezt a Stúr szemléletéhez sokban hasonló mérsékelt álláspontot 1841 tavaszán-nyarán leginkább Koszetz Mátyás evangélikus lelkész „Társalkodó"-ba szánt írása, valamint egy „Századunkban névtelenül „Egy világpolgár magánynézetei" címmel megjelent vitairat 1 75
