Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei
kiáltatja fel: „Hazám, nemzetem, léted vagy nemléted kérdése forog fenn ébredj és tegyél, vagy veszni fogsz!" '' Kossuth politikájának is az egyik döntő meghatározója volt a nemzeti lét veszélyeztetettségének hite és félelme, ellensúlyozásának szüksége és szándéka. 1 2 Ebből a szempontból is érdekes az egyik 1842-es cikke. A „Városi belszerkezet" című írása lábjegyzetében ugyan azt hangsúlyozta, hogy ő a „pánszláv" szó használatával élni nem szokott, mégis a Pesti Hírlap első két évében elég gyakran foglalkozott a német és az orosz veszéllyel. A „két roppant nemzetiség" közé szorított magyarság önállósága szempontjából veszélyesebbnek tartotta Oroszországot, „a jeges tengertől Adriáig karjait kinyújtó Briaraeusnak súlyát", amely „elnyeléssel fenyegeti nemzetiségünket, melynek előcsapatja barbárság és hagyományos járom és szolgaság", valamint az „illyr literatúrai" (!) és „szláv nemzetiségi (!) mozgalmak"-at.' * Ez utóbbiak kapcsán maga is úgy látta, hogy a felvidéki tót evangélikusok között „csakugyan van egy boldogtalan, mondhatnók, kárhoz.atos párt, mely vallását, mi nem tudjuk, minő képtelen okoskodás szerint, a „slavismus" érdekeivel törekszik ugyanazonosítani. " 1 4 A fenti tényezőknek köszönhetően azután az 1840-es évek elejére/közepére Szontagh Gusztáv, Wesselényi Miklós, Gorove István és mások tollán, valamint Kossuth Lajos Pesti Hírlapja jóvoltából megszületett a reformkori magyar liberálisok (utókor által „egy politikai nemzet"-nek nevezett) sajátos, torz nemzetfelfogása, amelyben Gergely András szerint szervesen/szervetlenül keveredtek, illetve éltek egymás mellett a történeti jogokra hivatkozó államnemzeti és a nyelvnemzeti koncepció elemei. A nagyobb „politikai nemzet" tartalmazta az ennek centrumává, integrációs pontjává váló kisebb „nyelvi-kulturális nemzet"-et. 1 5 így ezt a magyar vezetésű és dominanciájú magyarországi nemzetet - legalábbis egyelőre - azonos jogú, de különböző nyelvű és nemzetiségű polgárok alkották. Kossuthék viszont ahogy már volt róla szó - optimistán bíztak abban, hogy a szabad polgárok politikai összeolvadása teljes nemzeti egyesüléshez fog elvezetni. Vagyis az ország nem magyar népei a szabadságért mintegy cserébe egy hosszú történelmi folyamat során magyarosodni fognak, önként magyarrá válnak majd. Ezzel a politikai nemzet és a nyelvi-kulturális nemzet közötti különbség is meg fog szűnni. Egy országban ugyanis csak egyetlen nemzet lehet. Varga János is úgy látja, hogy a liberális magyar nacionalizmus végül is olyan csak a magyarokra illő - nemzetfogalmat vajúdott ki, amelyben egyedül az etnikai, nyelvi azonosság (amely a szláv, illetve a szlovák nemzet alapja volt) egyedül még nem nemzetteremtő tényező. Egyetlen magyarországi népet sem tehet nemzetté, mivel a történelmi múlt, az államiságra alapozott önálló politikai történelem, a hódítás, a politikai lét és erő (amelyek a ma1 64
