Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel

ző, semmivel nem igazolható gondolatot emelte ki: „Már az április 6-án a gödöllői kastélyban tartott megbeszéléseken Görgeivel szemben Kossuth azt a nézetet képviselte, hogy - miként Ausztria részéről a Kápolna melletti győzelmet az oktrojált alkotmány követte - Magyarországnak Isaszeget követően függetlensége kinyilatkoztatásával kellene válaszolnia. Görgei azonban nem csatlakozott ehhez a véleményhez, (szerinte, Z. J.) Magyarországnak Ausztriával egyesültnek kellene maradnia, mert különben elpusztítaná a pánszlávizmus. Kossuth félbeszakította a megbeszélést, mivel az ő nemzetiköztársasági és Görgei dinasztikus érzülete között nem volt áthidaló megegyezés."

7

1 A bekövetkezett trónfosztással kapcsolatosan azután még a következő állítást is - ismét minden bizonyíték nélkül - megkockáztatta: „A magyaroknál kezdetben teljesen szabályozatlan állapotok voltak. Kossuth az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként legszívesebben jogtalanul magának követelte volna a hadvezéri szerepet is."

7

2 A tavaszi, koranyári Habsburg-ellenes magyar hadisikerek utáni magyar államférfiúi teljesítménnyel kapcsolatosan ismét csak a következő, egyáltalán nem rokonszenvező állítás szerepel az osztrák alapműben: „Kossuth kormányzó, az áprilisban és májusban kivívott fegyveres sikerek mámorában, arra az elhatározásra jutott, hogy biztosítja a forradalom vívmányait az ország belsejében, kifelé pedig Magyarország helyzetét független államként rendezi. Azon nincs mit csodálkozni, a politikai becsvágy és az érvényesülési szükséglet alapján, amely mind őt, mind feleségét és az összes hozzá tartozó nőt eltöltötte, nem mulasztotta el, hogy eközben saját személyét állítsa teljes reflektorfénybe. Ezért szorgalmazta a kormány és az országgyűlés áthelyezését Debrecenből az ország felszabadított fővárosába, és ezért tett előkészületeket a diadalmas fogadtatásra. Éppen Kossuth nem mérte fel elegendőképpen a Magyarországot fenyegető veszélyeket. Úgy vélte, hogy teljesen a hadseregre támaszkodhat, és azt hitte, hogy fő ellenfelénél. Görgeinél a megsértett személyes hiúság tüskéjét kihúzta az érzékeny sebből a hadügyminiszteri kinevezéssel."

7

, A személyes ellentét kiemelését és a Kossuthra boruló árnyékot még fokozta a szerző a nyári hadjárattal kapcsolatos, következő bevezető állítással is. A június 26-i pesti minisztertanácsi ülésen „Görgei azt követelte, hogy világosítsák fel a nemzetet Magyarország válságos helyzetéről, a kormányzó és minden miniszter álljon ki a népfelszabadítás alapelvéért, ehhez a kormány menjen a hadsereghez Komáromba, és mérjen egy utolsó, kétség7

1 Uo. II. k. 79. 7

2 Uo. II. k. 84. 7

3 Uo. II. k. 176. 54