Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel

jában, miközben a teljes életutat vázlatosan Manchesterig követi, az 1848-as és 1849-es magyarországi események részletes ábrázolását tartalmazza. Ezt viszont nagyszámú - bár sajnos hivatkozás nélküli - magyar forrás német nyelvű közreadása erősíti a Tizenkét ponttal kezdve és Kossuth aradi búcsúnyilatkozatával zárva, illetve angliai beszédeit is csatolva. A személyes életutat illetően a szerző arra törekedett, hogy megőrizze objektivitását, ezt példázza a következő bevezető gondolatsor: „Kossuth sajátosságaiban a magyar nemzetiség főtípusaiéi domináltak, nem csupán külsőleg, hanem az éles elme, amely uralkodik a körülményeken, a beszédkészség és a képzelőerő, amelyek, mivel általánosan a magyaroké, benne annál csodálnivalóbban a legmagasabb tökéletesedésükben jelentkeztek."

4

1 Ez azonban a másik oldalról is igaz volt a szerző nézete szerint: „Fő hibáit illetően ugyancsak népével osztozott: lelkesedő ember volt és egyúttal ábrándozó. A másik ugyancsak nem különböztette meg lényegesen népétől: túlságosan kizárólagosan a gondolat és szó embere volt, és túl kevéssé tetterős jellem."

4

2 E kettős gondolatsort folytatva: „Nem az ábrázolás következetlensége, ha azt a férfiút, akit egyik oldalról reformerként és agitátorként mutatunk be, a másik oldalról már a tetterő és határozottság hiánya miatt hibáztatnunk is kell."

4

3 Ez az objektivitásra törekvés abban is megmutatkozik, a szerző milyen világosan látta a magyar szabadságharc valódi értelmét: „Legerősebb párt az volt, amelynek élén Kossuth állt, a függetlenségi párt, amely Magyarország függetlenségére, egységére és önállóságára törekedett. Amikor törvényes királyságot követeltek, tagjai eredetileg rojalisták voltak."

4

4 Ugyancsak Kossuth magyar jellemét állította középpontba 1853-ban megjelentetett, az összmonarchia 1848-49-es eseményeit feldolgozó müvében Hermann Meynert, amikor Kossuthról szólt, ám messze nem a fenti j tárgyilagossággal: „A magyarok jelleme általában jóravaló, büszke, nem ' egyoldalúság nélküli, a kelet komolyságát az észak mélabújával és a dél meghatározatlan ábrándozásával köti össze, és ebből a vegyes lelki hangulatból sajátos izgatottság, érzékenység származik. Ez ugyanolyan könnyen teszi szomorúvá, mind bizalmatlanná, hozza dühbe és majdnem ugyanolyan gyorsan teszi békülékennyé, különösen a hízelgéssel lehet hozzá közel kerülni. Ezért ha először is azt kutatjuk, milyen eszközökkel élt a tévútra vezetésben Kossuth, minden magyar erény és gyengeség kegyetlen, hűtlen ismerője és kihasználója, akkor azt látjuk, hogy részben jól kidolgozott, részben azonban valóban közönséges és üres, de lendületes beszédeinek a valódi 4

1 Springer 41. 4

2 Uo. 42. 4

3 Uo. 179. 4

4 Uo. 445. 48