Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel

felkapta, és szónoki ereje egészével oly hatékonyan harcolt érte, hogy a konzervatív párt alapvető ellenvetései és legélénkebb ellenkezése ellenére szofisztikus svádájával és energikus hetykeséggel győztesen került ki, és a többséget megnyerte a maga számára."

1

9 A történelmi hamisítás folytatódott, már az önvédelmi harc kezdetét illetően teljesen a valósággal ellentétes beállításban került bemutatásra: „A magyarok kihasználták (az udvar, Z. J.) menekülését és az erre következő zavart, amennyire csak tudták, a legalattomosabb módon gyanúba hozták az udvarnál Innsbruckban a szerbeket és testvéreiket, a horvátokat Jelachich (!) bánjukkal, és jogot formáltak, hogy hadba vonuljanak ellenük, mintha nem a saját, hanem a császárság hazaáruló ellenségeit kellett volna leküzdeniük. Hogy ebben mennyire volt benne Kossuth keze, azt eddig még nem lehetett pontosan megtudni, annál kevésbé, mert ezt az ügyet kezdettől tudatosan és a legravaszabb intrikával igyekeztek összezavarni és elleplezni. Mivel azonban folytonosan a kormány lelkét képezte, és pénzügyminiszterként rendelkezett azokkal az eszközökkel, amelyek ilyen esetekben a leghatékonyabbak és a legkiadósabbak szoktak lenni, nem kétséges, hogy annak a nemes vérnek a javáért ő tartozik felelősséggel, amelyet akkoriban a szerbek a (stratégiai fontosságú titeli fennsíkot Temerinnél védő, Z. J.) római sáncokon a magyar csapatok és a velük szövetséges Hrabowsky (János báró, Z. J.) altábornagy (V. Ferdinánd által még 1848 előtt kinevezett szlavóniai császárikirályi főhadparancsnok, Z. J.) ellen ontottak."

2

0 A tárgyalt év összes jelentős eseményének az ábrázolása ezt a valóság ellentétébe fordított nézőpontot tükrözi. Ezek sorjáztatása helyett még azt az összegző megállapítást idézzük, ahogyan ez a mü az események főszereplőjét minősítette: „Kossuth a túlzó hóbort és a mértéktelen nagyzolás embere, fantáziája túlszárnyalta az értelmet, és a szenvedélyek viharában orkánszerűen rántották őt egyik végletből a másikba. Leghatalmasabb szenvedélye a mértéktelen vágy volt, és így azt hitte, hogy Magyarországot egy egész világrész vagy egy óceán távolságára távolíttathatja el az uralkodó dinasztiától, ha önálló szabad állammá nyilvánítja. Ugyanabban az időben, legalább is pillanatnyilag, személyes érdekeinek és felesége határtalan becsvágyának is eleget tett, egy nagy, gazdag ország kormányzó-elnöke lett, egy nagyszámú, erős nép csillogó csúcsát képezte, és aki ma e magasságot eléri, holnap azt teheti, amit akar, ha éppen továbbra is kedvezőek a körülmények, és ha a nemezis nem emel óvást.""

1 1

9 Uo. 61. 2

0 Uo. 67. 2

1 Uo. 133. 43