Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel

Nem minden, Habsburg-fennhatóság alatt élt német anyanyelvű kortárs állt ilyen élesen szemben a vezető magyar államférfi személyével, voltak forradalmi érzületű, a magyar ügyet megértően kezelő „osztrákok" is. Ezt bizonyára jelentősen elősegítette, hogy már 1850-ben Lipcsében háromkötetes, párhuzamos életrajzi regény jelent meg a bukott birodalmi vezető és a bukását alapvetően késztető magyar államférfi, Metternich és Kossuth sorsáról.

1

0 Üdítő váltásként talán érdemes idézni a császári-királyi alezredesként Érsekújváron szolgáló „osztrák" fiaként született, kortárs Joseph Chowanetz újságírót, aki összbirodalmi felfogásúként csak az ellenforradalmi fordulatig, de addig tudott azonosulni Kossuth politikájával, sőt ezt követően is így jellemezte már 1849-ben, Chownitz álnéven kiadott naplójában a magyar államférfit: „Kossuth Lajos nem pusztán megteremtője volt Magyarország új alkotmányának. (...) Kossuth Lajos tanítója, vezetője, alkotója volt a népnek, közelebbről e nép fiatalságának, ő volt az, aki az évek során e tudni vágyó, hazájára büszke, hazája fejlődését forrón és sóvárogva áhító lelkes ifjúság körében megszerezte magának a haza atyja nevet. (...) O elsőként lépett a modernül alkotmányos, majd voltaképpen már demokratikus útra, (sokáig azonban a monarchikus elvhez való határozott ragaszkodással). O volt az, aki ezen az úton szüntelen tevékenység és különféle eszközök révén (...) folyvást ugyanazon cél felé tart előre, hogy hazáját naggyá, hatalmassá, virágzóvá, és amennyiben mindezt gátolják, az osztrák béklyótól is szabaddá tegye."

1

1 Az ugyancsak alkotmányos összbirodalmi alapon álló Max Schlesinger, aki már 1850 elején az 1848. március 14. és 1849. október 6. közti időre vonatkozóan olyan részletes, magyar központú történeti munkát jelentetett meg Berlinben, amelyet eseménytörténet szempontjából ma is szinte teljesnek tekinthetünk, egyenesen Joszip Jellasiccsal állította szembe a magyar államférfi személyiségét: „Mennyire más Kossuth! Ez a jellem olyan határozott volt attól a pillanattól kezdve, amikor berobbant a közéletbe, hogy az osztrák kormánypolitika meg sem kockáztatta, hogy megkísérelje őt megnyerni magának. (...) A dinasztia elleni gyűlölete, amely a börtön nedves falai közt virágzott ki és nőtt naggyá, hogy a szabadság napfényében végül gyümölcsöt hozzon, segítette abban, hogy az udvar politikáját gyorsabban és jobban megértse, mint ahogyan ez barátjának, Batthyánynak lehetséges volt."

1

2 1

0 Kolisch 1

1 Chownitz 42. 1

2 Schlesinger 33. 40