Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel
Aradon a kormányzásról való lemondásra és hamarosan ezt követően a Törökországba való menekülésre nem kényszerítették." 1 A Habsburg-uralkodó különböző felségterületén élő kortársak, az Arlberg előtti, vagyis e hegységtől nyugatra élő németektől a bukovinai románokig és az isztriai olaszoktól a lodomériai ruténekig, és ezek között sok más nyelvű és kulturájú alattvaló, akiket csak túlzó leegyszerűsítéssel, birodalmi öszszetartozásuk alapján lehet egyszerűen „osztráknak" nevezni, bizonyára messze nem voltak ilyen tájékozottak a magyar szabadságküzdelem vezető egyéniségét illetően, sem az események idején, sem azt követően közvetlenül. Még a magyar alattvalónak számító, de magát az udvarhoz kötő, császári hadvezérré lett, szerb nemzetiségű Djordje Stratimirovic is, aki pedig kezdetben a pozsonyi országgyűlésbe igyekezett bekerülni, és ott sündörögvén, jól tájékozottnak számíthatott, visszaemlékezése tanúsága szerint ennyit tudott vagy ennyit tartott fontosnak a megörökítésre: „A magyarok kihasználták a bécsi tanácstalanságot, és kikényszeríttették az első alkotmányos kormányt, amelynek elnöke Batthyány Lajos gróf lett, de valóságos vezetője Kossuth Lajos volt. Ez, a Kárpátok melletti egyik vármegyéből jött szlovák kora legnagyobb szónoka volt. Ügyvéd volt, és a vármegyegyűléseken sikeresen játszotta a néptribun szerepét. Keresztülvitte a robot megszüntetését, és ezáltal a néptömegeknél olyan népszerűséget szerzett, amely máig tart." ~ Az eseménytörténet bírósági szempontú felidézésének megfelelő, különösen pedig azon túlmenő ismeret hiánya ellenére számos, a Habsburgbirodalom magyar felségterületén kívül élt és német nyelven publikáló kortárs korabeli feljegyzése további fontos tájékoztatást nyújt a Kossuth Lajossal szembeni ellenséges, nemzeti megkülönböztetés nélküli „osztrák", pontosabban összbirodalmi érzületet illetően. Az állítólagos hazaárulás legsúlyosabb indoka a külföldi hatalmakhoz fordulás volt. Ezt már 1848. szeptember 3-i naplóbejegyzésében a diplomata Alexander Hübner gróf így pontosította: „Semmi biztosat nem tudtam meg, csak azt, hogy Kossuth a lengyelekkel és a frankfurti radikálisokkal összhangban jár el", és hogy „ők mind, sokan nem is tudva, ugyanarra a célra törekszenek, nevezetesen Ausztria szétrombolására, Kossuth és barátai pedig arra, hogy nagy, független Magyarországot teremtsenek." 3 Johann Janotyckh, a forradalmi időkben már egy évtizede Pesten élt zenekritikus ugyancsak sietve, bár más oldalról, szinte ugyanígy értelmezte az eseményeket: „Hamarosan végül Pest falai közt megjelent az a férfi, aki a magyarországi vészt hozó testvérháborút kirobbantotta. Kossuth a dinasztia 1 Közli: Springer 746-748. " Stratimirovic 31. 3 Hübner 200. 38
