Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Orosz István: Megjegyzések a Kossuth historiográfiához

Hetilapban, az Ellenőrben és más folyóiratokban megjelent cikkei és tanulmányai is. Az utolsó rendi és az első népképviseleti országgyűlésen születeti előterjesztései megtalálhatók voltak az országgyűlés irományai között, mivel a javaslatokat már akkor is nyomtatásban kellett beterjeszteni. A szabadságharc bukása után Viddini szózatát már 1850-ben megjelentette Szilágyi Sándor, 1851-ben németül napvilágot látott angliai beszédeinek gyűjteménye (Kossuth in England ind seine Reden vor dem britischen Volke), majd 1854ben amerikai beszédeinek válogatása is. E beszédek magyarul is hozzáférhetővé váltak 1919-ben Ballagi Aladár kiadásában. Szodoray Sándor és Mészáros Károly 1868-ban kiadta fiaihoz 1867-ben írt leveleit, de rendszeressé akkor vált Kossuth iratainak közlése, amikor 1880-ban ő maga vállalkozott emigrációs írásai sajtó alá rendezésére. E mögött az a sanyaai helyzet állt, amibe Kossuth Turinban került. Megélhetésének biztosításához volt szükség az „Irataim az emigrációból" sorozat megjelentetéséhez. Ennek folytatásában egyre súlyosabb szembaja akadályozta, gyakran már csak úgy tudott írni, hogy egyik kezével a nagyítót tartotta, a másikkal rótta a sorokat. A sorozat a IV. kötettől kezdve a XIII. kötetig „Kossuth Lajos Iratai" címmel 1894 és 1911 között Helfy Ignác és Kossuth Ferenc kiadásában és szerkesztésével jelent meg. Ezután több mint egy évtizedig számottevően nem haladt előre a Kossuth-források publikálása, a kutatók a Kossuth Lajos Iratai mellett az 1867-ben publikált országgyűlési beszédeket és a már említett lapokat és folyóiratokat kellett, hogy használják kutatásaikhoz. Változás akkor következett be, amikor gróf Klebelsberg Kunó kezdeményezésére megindult a Magyarország Ujabbkori Történetének Forrásai c. sorozat, s ebben 1927-30ban Viszota Gyula két vaskos kötetben közzétette gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal c. gyűjteményét. Ebben a modern forrásközlés szabályai szerint nemcsak Széchenyi telekdíj tervével kapcsolatos Kossuth cikkek jelentek meg, de olyan fontos írások is a 40-es évekből, mint az Adó és Adózzunk, vagy az Ellenzéki és Pecsovics. Ez a kiadvány természetesen nem helyettesíthette a reformkori írások módszeres kiadását, hiszen témájának megfelelően csak azokat a Kossuth írásokat közölte, amelyek 1841-től 1848-ig valamilyen formában kapcsolódtak Széchenyi Istvánhoz, bár szerencsére Viszota szélesen értelmezte a két politikus közötti írói és hírlapi vitát. Elengedhetetlenül szükségessé vált Kossuth Lajos írásainak módszere összegyűjtése és kritikai kiadása. Erre vállalkozott 1948-ban az akkor még Kosáry Domokos vezetése alatt álló Keleteurópai Tudományos Intézet s meg is találta a kiadáshoz legfelkészültebb és legalkalmasabb kutatót Barta István személyében. Az első hat kötet, amely az Országgyűlési Tudósításokat tartalmazta, bevezetőjében a kiadó joggal állapíthatta meg, hogy „Kossuth Lajos művei és iratai mindmáig nincsenek teljes, rendszeres és kritikai kiadás10