Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Geographiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Mosolygó László: Budapest földhasznosítási szerkezetének történeti földrajzi vizsgálata

gyobb volt, mint városainkban, ami továbbra is arra utal, hogy a "nem termő" területek nagyobb részét valóban terméketlen földek tették ki. Úgy tűnik, hogy a földadó alá nem eső területek először csak 1935-ben tükrözik az infrastrukturális ellátottságban meglévő különbségeket. Budapest máig behozhatatlan előnyét mutatja, hogy a művelés alól kivett területek aránya közel 7-szerese volt az országos átlagnak, ezen belül a beépített terület 9-szerese {6. sz. táblázat). Az "udvar és szérűskert" feltűnően alacsony részesedése a főváros területének lényegesen sűrűbb beépítettségéből következik. A földadó alá nem eső területek egyébként még 1935-ben sem tesznek lehetővé számszerűen pontos vizsgálatot, hiszen csak a gazdaságokhoz tartozó művelés alól kivett területet vették nyilvántartásba. 1935 óta meglehetősen változatos hatások érték hazánk mezőgazdaságát, s benne Budapestét is. A földhasznosítás intenzitása az azóta eltelt évtizedekben is fokozódott ugyan, bár lényegesen kisebb mértékben, mint 1895 és 1935 között, a nyolcvanas években pedig már visszaesés is tapasztalható (7. ábra). A földhasznosítás városi (városellátó) jellege sem változott egyértelműen, s ez Budapestről éppúgy elmondható, mint a magyar városok egészéről (5. sz. táblázat). Igaz, hogy a szántó aránya az országosnál még kisebb lett a fővárosban mint 1935-ben volt, s a gyepterületek még inkább jelentéktelenekké váltak, de a városi földhasználatot annyira jellemző intenzív művelési ágak aránya messze kevésbé haladta meg az országos átlagot, mint 1935-ben. E lényeges szempontból tehát Budapest mezőgazdasága veszített sajátos városi jellegéből. Az erdősültség csökkent, s a művelés alól kivett területek aránya, bár még mindig több mint ötszöröse volt az országos átlagnak, közelebb került hozzá. 3. A művelésági szerkezet néhány sajátossága a közelmúltban A városi földhasználat egyik jellemző sajátossága a belterület magas és növekvő aránya. 1990-es adatok szerint Budapest belterületének aránya 71 %-os volt az országosan jellemző 7 %-kal szemben (7. sz. táblázat). A belterület egyre kevésbé szolgál mezőgazdasági termelésre, s ez jól kifejezésre jut a művelés alól kivett területek 80 %-os arányá70