Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Geographiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bodnár László: A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években

hozhatja. A gazdasági társaság létrehozása azért is szükséges, mert meg nem valósulása esetén darabonként értékesíthetik az egyes vagyonrészeket. Azaz pl. "hordónként" fecsérelhető el a vagyon. Megjelenhet olyan "befektető" is, aki mivel "szabad a vásár" például csak az egri vasúti palackozót venné meg, de mást nem. De jöhet a COCA-COLA cég is, amelynek megint más kellene. Az ilyen kézbe nem tartott "üzletekkel" azonban veszélybe juthat, sőt megszűnhet az egri történelmi borvidék, ill. annak centruma. Jelenleg más gondok is jelentkeznek. Az 1991. évi szőlőtermelés után a termelőszövetkezetek, de ugyanúgy az egyéni gazdák nem kapták meg idejében a szőlőért járó pénzt. Ezáltal arra sincs anyagi biztosíték, hogy a tavaszi munkálatok idejében és megfelelő minőségben elkészüljenek. Romlik a termelési kedv, s a növényvédelmi teendők elmaradása pl. ronthatja , tönkreteheti a történelmi borvidék állapotát. Szőlőtelepítésekről pedig már nem is beszélnek, mert annak költsége mintegy 600 000 Ft/ha. Az elmondottakból következik, hogy először is egy stratégia kialakítására van szükség. Vagyis a szőlőből, borászatból élők rétegének megfelelő perspektívát kell látnia maga előtt a szőlészetben és a borászatban. Ebben kölcsönösen segíthetnek az érdekelt települések önkormányzatai, a szőlő- és bortermelők egyesületének helyi tagjai, valamint a termelőszövetkezetek. Ha így életképes tulajdoni hányad, tulajdonosi szervezet jönne létre, akkor kezdeményezően léphetnének fel a korábbi hitelezőkkel a bankokkal szemben. Úgy például, hogy követeléseiket tulajdonosi részre váltsák át. vagyis, hogy a történelmi borvidék iránt lojális tulajdonosként lépjenek be egy majdani társaságba. ígéretes koncepciónak, társulásnak látszana, ha ebből a volt regionális nagyvállalatból, az EGERVIN-ből egy egri, gyöngyösi és verpeléti osztódással létrejönnének jogutód szervezetek, amiben az EGERVIN - mint korábbi regionális vállalat - eredetei szőlőinek egyharmadára redukálódott vállalkozás működne. Meggyőződésem, hogy a szőlő- és borágazat jelenlegi súlyos helyzetéből is képes a megújulásra, a hatékony piaccentrikus termelés megvalósítására. Erre a megújhodásra annál is inkább szükség van, mert a területi elhelyezése mindig is nagy számú munkahelyet, gazdasági felvirágzást biztosított, ill. hozott. Különösen a történelmi borvidéknek. Más termelési kultúrával a szőlészet itt nemigen helyettesíthető. A borgazdaságok feldolgozó kapacitása is nagy érték és 12