Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Oktatástechnológia. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 26)

UDVARDI-LAKOS ENDRE: Lifelong-learning, modul, kompetencia (tézisek és magyarázatok)

fogalom a képzési szakma számára egyre inkább a „brainstorming" jellegű, intenzív kiscsoportos műhelymunka Kanadából ismert módszerét fejezi ki. Kár, hogy e módszer alkalmazói gyakran csak a kompetenciák feltárásáig (a DACUM-táblákig) jutnak el, és ezek komplett „kompetenciamodulokba" szerveződése már elsikkad. 3.4. A „kompetenciakurzus", a „kompetenciaképesítés" valójában nem új találmány, a mai gyakorlatunkban is él, csak éppen nem ilyen néven nevezzük, és nem rendeződik össze koherens rendszerré. a) Nem kell messzire menni, ennek belátásához elegendő felütni az Országos képzési jegyzéket. Egy 2000. évi elemzés szerint, az OKJ-ben akkor szereplő 934 szakképesítés több mint egyharmada (34%) egyéves vagy annál rövidebb képzési idejű volt. (Olyan szakképesítést is találtak, amelynek a megszerzéséhez csupán néhány órás képzés volt szükséges.) Megoldásként felvetődött, hogy a két évnél rövidebb képzési idejű szakképesítéseket egyszerűen törölni kellene a jegyzékből. Kézenfekvő lenne ezeket a szakképesítéseket - a gazdaság, „a szakma", a szakterület képviselőivel újragondolva, tartalmában korszerűsítve - egy új struktúrában, egy külön rendszerben (nevezetesen: a kompetenciaképesítések között) elhelyezni. b) Az iskolarendszeren kívüli képzések területén (mintegy évi százezres nagyságrendben) találhatunk (szinte kizárólag üzleti alapon szervezett) „tanfolyami jellegű" képzést, elsősorban a regionális képzőközpontok, az egyetemek-főiskolák továbbképzési központjai, és a különböző képzési vállalkozások gazdag választékában. Ide sorolhatjuk a művelődési házak, népfőiskolák köznapi-praktikus ismereteket adó és részben munkaerő-piaci képzést jelentő tanfolyamait, sőt a pedagógus-továbbképzésre szakosodott intézmények kínálatát is. E képzések jelentős része csak „helyi értékű" képesítést ad. aminek nincs állami elismerése. Az ilyen kompetenciaképzéseket az érintettek többnyire az OKJ-be erőltetéssel próbálják „hitelesíttetni" ahelyett, hogy egy külön, állam által elfogadott képesítési formát sürgetnének. c) Tulajdonképpen a kompetenciakurzusok közé sorolhatjuk a több felsőoktatási intézményben az alapképzés keretében szervezett, a diploma mellett kiegészítő betétlappal záruló, de külön szakképesítést nem adó képzéseket. (Ide tartoznak például a nappali hallgatók tanítói diplomájával együtt - fakultatív módon, vagy „kötelezően választható formában - megszerezhető drámajáték-vezetői, alapfokú könyvtárosi, falusi színjátszócsoport-vezetői stb. kiegészítő képesítések.) d) A felsőoktatásban - jogszabályok által szabályozott formában — több száz, diploma után megszerezhető, „szakirányú továbbképzés" néven szereplő specializációs szak van. Ezek - bár tipikus felnőttképzésnek lennének minősíthetők - logikájukban, módszereikben, minősítési rendszerükben sokkal inkább kötődnek a nappalis alapképzéshez, mint a felnőttképzés, kompetenciaképzés sajátosságait érvényesítő gondolkodásmódhoz. e) Miután a világ fejlett országaiban a kompetenciakurzusok széles választéka található, az ezek végén megszerezhető Certificate (tulajdonképpen tipikus kompetenciabizonyítvány) egyike-másika a munkaerőpiacon többet ér, mint egy diploma. Egyre több olyan képzést találunk Magyarországon is, amely eleve bizonyos külföldi program átvétele, és több mint adaptáció. Szervezői kifejezetten arra törekszenek, 93