Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Oktatástechnológia. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 26)

UDVARDI-LAKOS ENDRE: Lifelong-learning, modul, kompetencia (tézisek és magyarázatok)

rendszerbe állítását. Ha ezt nem tudják vagy nem akarják - képzési céljuk egyedisége, különlegessége folytán - ezt is felvállalhatják: ez így tiszta helyzetet teremt abból a szempontból, hogy ez a tananyagtartalom nem lesz beszámítható más képzési programokba. Ha egy képzési programban túl sok egyéni megoldás (nem sztenderdizált tantárgy) van, és így a képzés már nem feleltethető meg a modulonként meghatározott képzési követelményeknek: ez már az adott szakképesítés vagy diploma állami elismerhetőségét veszélyeztetheti. De egy ilyen „speciális" képzési program is tartalmazhat sztenderdizált, szabályosan lezárt modulokat: ezek elvégzése még ilyen esetekben is beszámítható egy későbbi továbbtanulás vagy tanulmányi korrekció esetében. - A modulrendszer nem töri le a képzésben jelentkező egyéni kezdeményezéseket, az egyedi megoldásokat. (Csupán azt nem engedi meg - mint ahogy ez egyébként más rendszerekben is kívánatos volna -, hogy ezek a megfogalmazott alapkövetelmények rovására érvényesüljenek.) Teljesen természetes, ha a felsőoktatási intézmények - a professzoraik vagy a meghívott előadóik egyéni karakterének, speciális kutatási területeinek és szakmai ambícióinak megfelelően - speciális kollégiumokat, szemináriumokat hirdetnek meg. Ezt a dicséretes és fontos képzési formát nem kell (de többnyire nem is lehetne) „sztenderdizálni", hiszen ez szorosan kötődik a tanár egyéniségéhez, a képző intézmény sajátos profiljához, vagy a kínálkozó egyedi alkalomhoz. Az ilyen oktatási kereteket célszerű kiegészítő vagy fakultatív, esetleg „kötelezően választható" tantárgyként meghirdetni. Az ilyen stúdium az adott intézményben kreditértéket is kaphat, de csak a „helyi értékű" elfogadottság lehet „automatikus": értéke más intézményekben továbbra is esetleges, beszámítása a jelenlegi gyakorlatnak megfelelő szubjektív döntésektől függ. Az egyéni kezdeményezéseket illetően, a modulrendszer annyiban jelenthet korlátozást, hogy kizárja azt a fajta „tanári szabadosságot", hogy egy, a követelmények között szereplő modultartalom helyett kapnak a hallgatók „valami mást", „elkalandozó" előadások sorozatát, ezáltal a hallgatók a tényleges, elsajátítandó tananyag megtanulásában tanári segítség nélkül, túlságosan magukra maradnak. - A felsőoktatási intézmények autonómiája megmarad, de épp a kimunkált, előírt képzési tartalmak „aranyfedezetének" védelmében, ésszerű, az eddigieknél pontosabban meghatározott keretek közé kerül. A modulrendszer - kétségtelen - megkívánja, hogy a modulonként meghatározott képzési-képesítési követelmények (melyek a tanárok és a gazdaság képviselőinek „egyessége"-ként fogalmazódtak meg) a képzés során érvényesüljenek. A végzettség továbbépíthető volta és a munkaerő-piaci igények azt kívánják, hogy egy más-más egyetemen vagy főiskolán, ugyanazon a szakon szerzett mérnöki, közgazdászi vagy bármely más diploma tudás- és kompetcnciatartalma között ne legyenek túl nagy különbségek, és a rögzített alapkövetelmények érvényesítésében ne legyenek túl nagy hézagok és másképp értelmezések. - Nem lenne szerencsés a modulrendszer bevezetését egy adott „fordulónapra" bejelentve, általános és kötelező jelleggel „elrendelni". Mindenképpen tanácsos, és meg is oldható a fokozatosság, és a „békés egymás mellett élés". 89