Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Oktatástechnológia. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 26)

UDVARDI-LAKOS ENDRE: Lifelong-learning, modul, kompetencia (tézisek és magyarázatok)

specializáltsága (amelyből egy másik specializációba is nehéz később az átlépés). A túlaprózottságra nem építhető gazdaságos távoktatás, ehhez nagyobb, közös egysé­gekbe összehozott hallgatói létszámok kellenének. Pazarlás (és ezzel egyidejűleg hiány) van a tankönyvellátásban, a rendelkezésre álló képzési kapacitások kihaszná­lásában. Mindezek a tünetek régóta ismertek - egy végiggondolt modulrendszer e problémákra megoldást hozhat. Ha a modul a meghatározó, alapvető szervezeti-szerveződési egység a képzési folyamatban: egy adott modul elvégzése - mivel az, előre tisztázott feltételek mel­lett, teljes értékűen elfogadható többféle képzési programban eleve többféle folytat­hatóságotjelent a diák számára; ez a beszámíthatóság az élet teljes hosszán érvényes lehet. Egy moduláris rendszer a szakképesítés, illetve a diploma eléréséhez megszer­zendő szaktudást (és a kompetenciákat) eleve modulonként igyekszik megfogalmaz­ni: a képzési program lényegében egy modulsorból áll össze, melyben sok más szakképesítésben is szereplő (általános képességfejlesztő, illetve általánosan alapo­zó) modulok, kifejezetten az adott szakképesítés megszerzéséhez szükséges szakmai modulok, valamint speciális, szabadon választható, kiegészítő modulok vannak (melyek helyileg esetleg különböző egyéb tárgyakkal, foglalkozási formákkal egé­szíthetők ki). Egy új képzési program készítői e rendszerben a már meglévő modul készletet eleve adottnak veszik: először is e modulok közül határozzák meg, hogy a korábban feltárt tudás- és kompetenciakövetelmények elsajátíttatásához, az új programban mely kcsz modulokat tudnak felhasználni és melyeket nem. Tudnivaló, hogy azonos szakterületen, témakörben is különböző terjedelmű, felfogású, képzési célú és szintű modul létezhet! Csak akkor kezdenek hozzá új modul kidolgozásához, ha nem talál­tak megfelelőt a meglévők között. Viszont egy új modul csak akkor lép érvénybe, ha már átesett a sztendeidizáció (egyúttal az: akkreditáció) folyamatán. (Érvényes ez a fakultatív, az alternatív, a „kötelezően választandó" modulokra is.) Noha a modulrendszer biztosítja a képzésben részt vevők számára az egyéni ta­nulmányi út lehetőségét, mindemellett ki kell dolgozni egy olyan képzési algorit­must, „ideálisnak", „optimálisnak" nevezhető képzési utal, javasolt haladási ütemet, (félévekre bontva, így felépítve), mely a többség, a különlegességektől mentes „átla­gos" diák számára a leginkább megfelelhet, és amely a képzésre „eredendően" szá­mított tanulmányi idő alatl legjobban biztosíthatja a szakképesítés (diploma) meg­szerzését. 2.4. A modul és a kredit: nem egymást kizáró, hanem egymást kölcsönösen felté­telező fogalmak. A magyar felsőoktatásban a kreditrendszer bevezetésével tulajdonképpen már elkezdődött egy alapvető szemléletváltozás, mely a képzési programokat kisebb egységekre (lényegében - kimondatlanul is - modulokra) bontja, és ezek pont­értékeinek (kreditjeinek) megszerzésében az eddigieknél szabadabb mozgásteret biztosít a hallgatóknak. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom