Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

L. Erdélyi Margit: Három könyv a kommunikációról

Olykor azt hisszük, írásbeli munkáink, dolgozataink tartozékai már kevesebb figyelmet érdemelnek, már pedig a helyesen funkcionáltatott tartozékok: mint a belső címoldal, a mottó, a tartalomjegyzék, a rezümé, az ábrák, az összefoglalás, a névmutató, a tárgymutató s egyebek határozottan megemelik egy-egy tudományos dolgozat értékét, ezért célzatuknak megfelelően, lehetőség szerint minél többet alkalmazzunk közülük. Külön alfejezetet szentel a szerző a hivatkozások miértjének és mikéntjének. Mondanunk sem kell, hogy ezt joggal és okkal teszi, ugyanis a hivatkozások alkalmazásában szinte teljes a káosz. Például nem azonosak a természettudósok, a nyelvészek, az irodalmárok hivatkozási szokásai és ilyenfajta elvárásai sem. A szerző elsődlegesen a formai megoldások rendezésére koncentrál mint pl. a bibliográfiai adatok szakszerű feltüntetésére, utána a tartalmi kivitelezésre (mi kerüljön a lábjegyzetbe, ill. a jegyzetekbe és mi ne; milyen hosszú legyen a citálás, stb.) és végül az etikai elvárásokra is figyelmeztet (lásd a parafrázis korrekt megoldásait, a szövegközi sokféle hivatkozást - akár többszerzős cikkek esetében illetve a plágium kérdését és egyebeket). A tankönyv szerzője az apró részletekig elmondja, miért kell figyelembe vennünk a hasonló témájú előzetes szakmunkákat, és végső soron azt fejti ki, hogyan kell és lehet jó tudományos dolgozatot írni. A könyvnek ez a fejezete folyamatosan hasznosítható az egyetemi oktatásban, legfőképpen a szakmunkák, szakdolgozatok szintesebb megoldása érdekében. A könyv második, szintetizáló fejezete a Hogyan beszéljünk, hogy meghallgassanak? javarészt szintén pragmatikus szempontból foglalkozik beszédbeli megnyilatkozásainkkal. Két gyakori műfaj, az előadás és a vita köré sűríti be a szerző mindazon ismereteket, amelyekről a jó szónok, illetve a jó szóbeli fellépés ismerszik. Gondosan végigjáija az előadandó szöveg előkészítésének fázisait, a közben előforduló buktatókat és baklövéseket, amelyektől őrizkednünk kell, ha jó mércével szerkesztjük mondanivalónkat. Kínos helyzetek teremtődnek nemegyszer az újabban divatosnak is mondható viták, éles hangú diszkussziók alkalmával. Az érvek és előítéletek, olykor a rosszindulat rohamai s a tisztességtelen taktikák, a manipuláció eszközei ilyenkor túllépik a vita megfelelő kereteit; a vitavezetőnek, az elnöknek vagy az előadónak mindig a vita és az ügy eredményességét kell szem előtt tartania, és kellő higgadtsággal kell kezelnie a kellemetlen szituációkat is. Beszédünk megfelelően kultivált tartalmi és formai elemein túl a szavak nélküli kommunikáció eszközei szintén határozottan befolyásolják a hallgatóságot, azaz a kommunikáció hatékonyságát. Fontosnak ítélem a könyvnek azt a részét is, amely a kommunikáció folyamatával foglalkozik. Ebben a részben taglalja a szerző a paranyelv üzenetértékét, a hangzás hibalehetőségeit, a hangképzés, hangerő, hangsúly több összetevőjét és funkcióját, majd a beszédtempó és szünettartás mértéktartó módjait, váltásait. Nem hagyja ki 166