Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

L. Erdélyi Margit: Három könyv a kommunikációról

L. Erdélyi Margit Három könyv a kommunikációról „... hogy magatokat formálhassátok meg és hogy felülkerekedhessetek önmagatokon. " (Giovanni Pico della Mirandola) A kommunikációs tudnivalókról szóló szakirodalom bőséggel nyújtja a vonatkozó ismereteket. Posztmodern korunkban megnőtt az igény arra nézve, hogy ne csak szaporodjon az információ, hanem éppenhogy terjedelmessége folytán és ellenére is érthető, elfogadható és alkalmazható legyen. Az ember belső és külső világa egyre bonyolultabb alakzatokban érvényesül, s ennek függvényében a dolgok, a jelenségek megfogalmazása a komplexség és kompaktság jegyében szándékozik megszületni. A nyelv(ek) által megteremtődött szóvivősége az emberi világnak egyre inkább megerősödik, következésképp a szavak hegemóniája/hatalma is egyre nagyobb. Kultivált megnyilatkozásra törekednünk tehát kötelességünkké vált, már csak a lépéstartás kedvéért is, és azért is, hogy az Ember e radikálisan változó világban identifikálja önmagát: gondolatait, érzéseit, álmait, valamint azt az emberi közösséget, amely vélhetően szövetségese e kaotikus bőség feloldásában. A kommunikációtan egyre több részterületet fedez fel magának, hogy saját szándékait mindinkább intenzívebben érvényesíthesse. A nyelv, a beszéd, az írás valójában kifogyhatatlan bázis tanulásra, jobbításra, szakmai erények kovácsolására nézve: A szinte végtelenül sorjázó lehetőség-források néhány fontos területére kalauzolja az olvasót Szabó Katalin a Kommunikáció felsőfokon című könyve (Kossuth Kiadó, Budapest 1997). Bár e (tan)könyv az egyetemi oktatókat és hallgatókat szólítja meg elsősorban, mégis javallható másoknak is, mégpedig mindazoknak, akik beszédmodorukon, stílusukon, szakmai vagy oldottabb megnyilatkozásaikon javítani akarnak. A kiadvány erénye, hogy a kiterjedt tárgyi ismeretanyagot oldottabb stílusban, világos, frappáns megfogalmazásban nyújtja át az olvasónak, s a szerző humánuma, iróniája és humora lépten-nyomon átszüremkedik a legszigorúbban vett kritériumok felsorakoztatásakor is. A Hogyan írjunk, hogy megértsenek? című fejezetben az adekvát stílus követelményeiről szól Szabó Katalin. Noha ez az alapvetés sokak számára ismert, mégis fontos, mert hangsúlyt kap a sugallt figyelmeztetés, miszerint szüljük ki aktuális szóhasználatunk buktatóit, és gyakoroljunk önkritikát el164