Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

előbb - mielőtt megszólalhatnak - szakképzettséget, szakmai gyakorlatot kellene szerezniük, majd már ennek birtokában - még az adóstúdióban töltött idő előtt és azon kívül is alapos (előzetes előkészítő) munkát kellene végezniük. Tapasztalatból tudom, hogy a kereskedelmi rádiók némelyik munkatársában megvan erre a hajlandóság. Ez utóbbi feladatot azonban csak „hozott anyagból", abból a nyelvi és kulturális felkészültségből, amelyet az ifjú korosztály átvett, aligha lehet a rádiózást és a televíziózást is igényesen, emelt szinten, a köz előrehaladása érdekében művelni. Ahhoz a feladathoz, amit „a" rádiózás megkívánna, rengeteget kell tanulnia a kezdő rádiósnak. Érdemes elgondolkozni azon, amit Umberto Eco mond a televízióról. Érvényes az a rádióra is: „Egy időben mindenki trágárul beszélt, iskolában, munkahelyen, ágyban. Később nyilvános helyen már vigyázni kellett, ezért aztán az őstévé [...] illedelmesen beszélt. A független televíziók viszont azt akarják, hogy a közönség magára ismerjen, és azt mondja: »Ezek mi vagyunk.« így aztán a komikus színész vagy a műsorvezető - miközben egy nő ülepét bámulva adja fel a rejtvényt - trágár szavakkal és célzásokkal halmoz el bennünket. A felnőttek otthonosan érzik magukat, a képernyő végre olyan, mint az élet. A gyerekek meg tudomásul veszik, hogy nyilvános helyen így kell viselkedni; így is képzelték." (Umberto Eco: Az új középkor. Európa Könyvkiadó, Bp. 2002. 83-4.) Talán érdemes volna minden rádió és televízió munkatársának és leendő munkatársának figyelembe vennie Petőfi és Illyés Gyula (némileg módosított) szavait: Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. (Petőfi: A XIX. század költői) „Jól beszélni és írni magyarul [és minden anyanyelven] ez ... igazándiból: jellemkérdés." (Illyés Gyula: Magyar beszéd - elemistáknak) 90