Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

nyos reklámok leadása által tájékoztassák hallgatóikat. (Érdemes meg vizsgálni - összevetve a közszolgálati adók és az újságok megfelelő napi híradásaival hogy milyen hírek, milyen tények milyen mértékben jönnek-férnek át a kereskedelmi rádiók „hírkapuin", és milyen tálalásban jelennek meg a híradásokban.) A kereskedelmi adók szórakoztató jellegével kapcsolatban azonban felmerülhet néhány kérdés - nem annyira a zeneszámok megválogatásával, hanem a prózai szövegek tartalmával, mondanivalójával, stílusával kapcsolatban. Felvetődik a kérdés: nem lehetne-e, nem kellene-e - a megszabott szűk kereteken belül is - igényesebbé tenni ezeknek az adóknak nyelvi és tematikai világát, hogy műsoraikkal közönségüket és a szponzorokat ne csak kiszolgálják, hanem szolgálják is célzott közönségüknek szórakozását, de kultúráját is. Hiszen lehet(ne) szórakoztatni a hallgatókat úgy is, hogy közben kulturális ismereteket is adunk át könnyed, élvezetes formában, stílusban. Ennek célja a szórakoztatás mellett a megcélzott hallgatóság „felemelése" lenne. Ez azonban feltételezi, hogy - korábban és többféle formában is alaposan felkészüljön a rádiós munkatárs a szóban forgó vagy tervezett témából: ez azonban kemény és alapos felderítő, ismeretszerző munkát kíván meg a műsorvezetőtől. - Sajnos lehet szórakoztatni a hallgatót semmitmondó fecsegéssel. üres diskurálással. Ehhez viszont nem kellenek előmunkálatok. A kereskedelmi rádiók műsorainak jelentős hányada azt sugallja: a kereskedelmi rádiók munkatársai többnyire nem az okos szórakoztatást célozták meg. Többnyire üres fecsegéssel töltik ki a beszédre szánt időt. Még az 40-50 év körüli műsorvezetők is olykor olyan témákról fecsegnek, melyek 10-14 éves korban lehettek érdekesek, vagy laktanyai környezetben. Máskor, komoly mondanivaló, komoly téma esetén pedig az hallatszik ki a műsorvezető beszédéből, hogy nem készült fel igazán a szóban forgó kérdésről, ezért nem tudja eléggé jól irányítani a beszélgetést. Amikor a frekvenciákat odaítélik egy-egy kereskedelmi adónak: van-e ennek valami (színvonalbeli) kritériuma? Ennek, ezeknek betartását, megtartását ellenőrzi-e a kulturális minisztérium, a kereskedelmi adónak (esetleg külföldi) tulajdonosa vagy bármely más fórum? S van-e a megállapításuknak foganatja? Vagy mindegy, mi folyik az éterben csak fizessenek érte? El kellene gondolkozniuk a kereskedelmi rádiók felelőseinek, van-e egyáltalán, s ha van, mi és milyen a koncepciójuk a rádióműsorok célját és tartalmát illetően. Megelégszenek-e azzal, hogy megszabott időegységekben zene, reklám, beszéd hangzik el, s ezen belül minden „ahogy esik, úgy puffan", vagy pedig a megadott, megszabott és kötelező műsorstruktúrához alkalmazkodva megcélzott hallgatóságuk - sok esetben bizony alacsony kulturális színvonalát is megpróbálják megemelni. Ehhez persze minőségi alapon kellene megválogatniuk munkatársaikat, a munkatársaknak pedig 89