Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Sajtónyelv - médianyelv

Szövegeink és a nyilvánosság David Ogilvy a háborúra készülő ókori Athén két szónokát idézi meg a reklámról írott könyvének bevezetőjében. E férfiak egyike rendszerint elkápráztatta népes közönségét szóvirágaival, andalító előadásmódjával. „Gyönyörűen beszél, ismét jövünk, hogy újra hallhassuk őt" - így az agora véleménye. A másik szónok nem nagyon cirkalmazta mondanivalóját. Stílusa kemény, pattogó, érdes. Ám, ahogy a tribünről lelépett, a tömeg nyomban rivallta: „Induljunk a perzsák ellen!" Nyilván nem kérdés, melyikük teljesítette sikerrel a feladatot, amit vállalt. Mi lehet a célunk a nyilvánosságnak szánt szövegeinkkel? Kikre, hogyan szándékozunk hatást gyakorolni? Fontos ezeket tisztázni, még mielőtt tollat ragadnánk, vagy - manapság jobbára ezt tesszük - bekapcsolnánk a számítógépünket. A sajtó, a rádió, televízió technikai lehetőségei az utóbbi időben változtatásra késztették a mondanivaló megformálásának módját és a tartalmat is. Az írott sajtóban átalakulóban vannak, összeolvadnak a műfajok, a tömörítés már általánosan jellemző, a gondolatok előre meghatározott karaktermennyiségekbe kényszerülnek. Mondják, hogy az olvasónak nincs türelme a hosszadalmas fogalmazáshoz, a szépelgéshez. Közöljünk tényeket, minél rövidebben, minél gyorsabban, hiszen sietünk, nincs időnk. A rádióban, televízióban ugyanakkor a csevegés, a bizalmas, esetenként a bizalmaskodó stílus lett az uralkodó. E módszerrel igyekszik magához édesgetni minél több hallgatót, nézőt. Valóban: a média világában egyre nagyobb a verseny a példányszám, a hallgatottság, nézettség növelése érdekében. Holott ez már nem is cél, inkább csak eszköz a tulajdonosok, a producerek szemében. Az igazi cél a hirdetők csábítása. Legtöbb orgánumunk munkájának tartalmát - ha nyíltan nem is mondják ki - ez az idea határozza meg. Miközben a politika is igyekszik érvényesíteni befolyását a legkülönfélébb fondorlatokkal, hiszen megjelenési formája a nyilvánosság, a politikusoknak pedig létkérdés, hogy hallassák hangjukat. Egyszóval nincs könnyű dolguk a média munkásainak. Igaz, ennyi elég is a védelmükben. Az itt következő tanulmányokban a szerzők meglehetősen sok - ismeijük el: jogos - kritikát fogalmaznak meg a sajtó, a média nyelvének állapotáról, elemezve egyúttal az átalakulás, a változások tendenciáit. Górcső alá vonva természetesen a társadalmi környezetet, vizsgálva annak kikerülhetetlen hatásait. 9