Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

és totális kommunikációról legyen is szó, akár az elektronikus tömegtájékoztatásról.

3 Ráadásul a „korszerű", a „mai" tömegtájékoztatás más, keményebb feladatok elé állítja a rádiók, tévék munkatársait. 6. A rádiós és tévés beszéd jellegéről, változásáról A rádiózással foglalkozó szakértők az 50-70-es évekről szólva a Magyar Rádiót többnyire „felolvasó rádió"-ként emlegették - főleg az ún. prózai és információs műsoroknak kommunikációs szituációi, következésképpen szöveg- és hangzásformája alapján. Ezt a „felolvasó rádiót" az jellemezte, hogy a prózai adásoknak, azaz a szűkebb és tágabb értelemben vett tájékoztató műsoroknak szövegeit a szerzők (hírszerkesztők, tudósítók, kommentátorok, újságírók, szakszerzők, műsorszerkesztők) először írásban megfogalmazták, majd az írott szöveget felolvasták. A hallgatókhoz tehát - elvileg - gondolkodva fogalmazott, tehát nyelvileg jól megszerkesztett szövegek, közleményejutotta el. A hatvanas, de még a hetvenes években is főleg rádióbemondóknak, később egyre gyakrabban maguknak a szerzőknek - mindenképpen tanult beszélőknek - a tolmácsolásában, felolvasás formájában hangzottak el a híradásoknak, politikai jellegű, tudomány-népszerűsítő műsoroknak és a zenés műsoroknak az összekötő szövegei. Jelentős részük egyenes adásban (így pl. a hírek, krónikaműsorok), más részüket előbb hangszalagon rögzítették (pl. a kommentárokat, hírmagyarázatokat, tudósításokat, a tudomány-népszerűsítő előadásokat, a könyv-, film-, hangverseny-ismertetések és -kritikák többségét), majd későbbi időpontban forgatták le. így kerültek - kerülnek ma is adásba az irodalmi műsorok, hangjátékok is. Természetesen riportok, interjúk, „beszélgetős műsorok" is elhangzottak az adásokban. Ezeknek szereplői (riporterek, riportalanyok) általában spontán módon fogalmazva, „egyenes beszédben" (tehát nem írott szöveget felolvasva) fejtették ki gondolataikat. A magnóval felvett, tehát hangszalagon rögzített beszédet azután a riporter vagy a szerkesztő - nemegyszer az adásidő szűkössége miatt is - „megvágta": elhagyta belőle a nem lényegre törő részeket, a gondolati üresjáratokat. Néha nyolc-tíz perces felvett anyagból készült el az egy-két-három perces, gyakran 30-40 másodperces riport, amely végül is adásba került. Számos esetben - már amennyire lehetett - a riporter-szerkesztő nyelvileg is megtisztította a mondatokat. Kihagyta belőlük a spontán beszédre jellemző töltelékelemeket, a gondolkodással, szókereséssel együtt járó hosszabb szüneteket vagy a nyögéseket, pontatlan megfogalmazásokat, a gondolkodás üresjáratait stb. Olykor még sorrendiségükben is átrendezte az elhangzottakat. Többnyire célratörőbbé alakította: feszeEzek mind megvannak a köz- és magántudatunkban. Egy részük meg is van fogalmazva az újságírói etikai kódexekben és az illemtan- és protokollkönyvekben. Kérdés, hogy ezeknél miért és mennyivel erősebb a „tabutörés". 62