Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

nyelvhasználat szövegben is, hangzásban is. Ráadásul ez utóbbiak is gyakran kénytelenek engedményt tenni igényességük rovására a közönség megnyerésére a kereskedelmi adókkal folytatott harc miatt. 2.1.1. A hivatásos rádiósok és tévések közül a közszolgálati adóknál a bemondók, hírolvasók beszéde - olykor még a kereskedelmi adók többségénél is - szinte mintaértékű. (Ok többnyire írott szöveget szólaltatnak meg. A riporterek, riporter-műsorvezetők többségének beszéde (gyakran felolvasás, nagyon gyakran spontán élőszó, gyakran vágással „gyógykozmetikázva") szintén elfogadható, kevés kivételtől eltekintve szinte mintaértékű. Jó mintát adnak az igényes beszédre mind felolvasásukkal, mind spontán beszédükkel. (Kérdés: mennyien figyelnek beszédükre, kik és mennyien hallgatják a közszolgálati adókat.) 2.1.2. A nyilatkozók, szakértők beszéde is elfogadható. Szaktudásukkal általában együtt jár nyelvi igényességük is. Persze akad nagyon vitatható megnyilatkozás is, még ha rövidítésekkel, a nyögések, hibák kivágásával „szépítve" van is a beszéd. Hogy milyen a meghívott szakértők beszéde, az sokban függ a beszédhelyzettől- a megnyilatkozók fogalmazási készségétől, anyanyelvi műveltségétől, szaktudásától. A tartalmában, nyelvi és hangzásformájában példamutatótól a „flott" semmitmondáson át a teljes üresjáratig, olykor a már érthetetlen hadaró kiejtésig széles a skála. 2.1.3. A „gyalog" riportalanyok, az interaktív műsorokban betelefonálók beszéde - szövegformában is, hangzásában is „olyan, amilyen". Tükrözi a beszélők gondolati összeszedettségét, személyiségét, műveltségi - olykor műveletlenségi - fokát. Hála a közszolgálati rádiók, tévék szerkesztőinek, viszonylag ritkán kerülnek adásba „beszédképtelen" megszólalók. 2.1.4. Baj van azonban, ha nem is nagy, a tudománynépszerűsítő tévéfilmek, tévéadások alámondásával. Sokszor még a hivatásos beszélőknek sincs fogalmuk arról, mit is olvasnak fel: szövegmondásuk egysíkú, unalmas, tele van értelemtorzító hangsúlyozással, rossz dallamvezetésű mondatokkal. Hangzásbeli sztereotípiákkal. Érezhető, hallható, hogy nem tanulmányozták át a megszólaltatandó szöveget: blattolnak, hangsúlyozási, hanglejtési kliséket használnak. Szerencsére a látvány, a film képanyaga sok mindent „eltakar" és a helyére tesz. 2.1.5. Külön gondot jelent az ifjúságnak szánt adások beszéde. Ezek számos esetben szövegükben is, hangzásukban is „csináltak". Nyelvhasználatukban is mesterségesek: álifjúsági nyelven, áltermészetességgel szólalnak meg. Rendszerint érződik a szerepjátszás. 2.2. Sokkal nagyobb a gond a kereskedelmi adóknál, elsősorban a kereskedelmi rádióknál. 2.2.1. Bár a hírolvasók beszéde többnyire itt is elfogadható, mégis meg kell említenünk beszédüknek egy, nem éppen szimpatikus tulajdonságát.