Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Balázs Géza: Sajtónyelv - médianyelv - médianorma

mert „botrányos", mert „(fel)izgató", mert benne vagyunk egy folyamatban, amelyben ismerős helyzetek vesznek körül, s amelyből nem jó kiszakadni. Jól jelzi ezt a háttérrádiózás és a háttér-televíziózás (nyilván van háttérújságolvasás is). Az ember „megszokásból" hallgatja a rádiót, nézi a „televíziót", viszonylag ritkán fordul elő, hogy kihegyezetten fülel, vár valamilyen hírre, általában az információk minden különösebb nyom nélkül szaladnak el a füle mellett. Igen, sokszor azért rádiózunk és „hallgatjuk" (különösebb odafigyelés nélkül) a híreket, hogy megnyugodjunk: „nem történt ma semmi különösebb". Vagy történt, de „hála Istennek nem nálunk". Vagy: „nálunk, Magyarországon történt, de hála Istennek nem a családommal" stb. Hogy a hírszerkesztők mennyire nem törekednek a tiszta és világos megfogalmazásra, mutatja a kereskedelmi rádiók ún. headline-híradásában elterjedt egybeolvasási szokás: (9) (a) Baleset a Forma 1-en Kofi Annan figyelmezette az Egyesült Államokat esős idő várható. (Egybeolvasott formában elhangzott headline-híradás egy kereskedelmi rádióban.) (b) Baleset a Fomra 1-en. Kofi Annan figyelmezetette az Egyesült Államokat. Esős idő várható. (Eredeti formájában helyreállított headline-híradás.) Nyelvi szempontból mindennek azért van jelentősége, mert nyelvi kultúránkat, magatartásunkat, viselkedésünket nagy mértékben és többnyire ugyanígy, rejtetten, nehezen követhetően, alig elemezhetően befolyásolják azok a szövegek, szövegtípusok, kommunikációs módok, amelyekben az említett módon aktívan vagy passzívan részt veszünk. Mivel egyre tágul a médiavilág, szinte nincs olyan hely, helyzet, amelybe a média ne tolakodna be (konyha, üdülés, autó, utazás, tárgyalás - pl. mobiltelefonos hírszolgáltatás), feltételezhetjük, hogy ezek a média nyelvi hatások is megsokszorozottan jelentkeznek. 6. A tömegkommunikációt a legegyszerűbben a „TK = 1A + 2P" képlettel szoktam meghatározni, amelyben a TK = tömegkommunikáció, az A = aktualitás, az egyik P = publicitás, a másik P = periodicitás. Vagyis akkor beszélünk tömegkommunikációról, ha annak a tartalma aktuális (időszerű), ha publikus (nyilvános), valamint ha periodikus (kiszámíthatóan visszatér, ismétlődik). A képletnek nyelvi vonatkozása is van. A sajtó- és médianyelvet is meghatározza az aktualitás, a publicitás és a periodicitás. A sajtónyelv aktuális, amennyiben időszerű, friss dolgokról szól az újságíró, gyakran szükségszerűen megújuló terminológiával. A sajtónyelv aktuális voltát jellemzi a neologizmusok nagy száma. Ezzel a sajtónyelv az új nyelvi formák egyik megjelenési terepe. A sajtónyelv - publikus, vagyis nagyobb (kereskedelmi médiában a lehető legnagyobb) nyilvánosságnak szól. Tehát olyan 49