Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

L. Erdélyi Margit: Három könyv a kommunikációról

jobbítják megnyilatkozásainkat helyesírási és nyelvhelyességi szempontból egyaránt. A kiejtés, az idegen szavak, a szófajok helytelen használata, a mondatalkotás nehézségei és a különböző nyelvi-stilisztikai bizonytalanságok sokunk közléseit érintik kisebb vagy nagyobb mértékben. H. Varga Gyula (tan)könyve nemcsak az egyetemi oktatók és hallgatók körében hasznosítható ismeretanyag összegezése, hanem annál jóval tágabb körű olvasóközönség számára készült. Mindazok olvashatják/olvassák, akik másokat értők és mások számára érthetőek akarnak lenni; azok is, akik igényesek önmagukkal szemben, ha közölnek valamit, s végül, akik mintaadók kívánnak lenni akkor is, ha beszélnek, akkor is, ha írásban érintkeznek másokkal. A szerző világos stílusa, az anyag átgondolt, célzatos beszerkesztése s a megfelelő helyen alkalmazott „segédanyagok" (mint a példák, a szemléltetések, az ábrák) szintén vonzóvá teszik a könyvet minden tanulni vágyó vagy érdeklődő olvasó számára. A kiadvány erényének tartjuk, hogy nemcsak a professzionális „beszélők" és „írástudók" aktuális kérdéseire, gondjaira ad válaszokat, tanácsokat, hanem a szélesebb értelemben vett olvasóknak is. A kellő számú, megfelelő szakirodalom felsorakoztatása pedig a témában elmélyülni vágyókat inspirálja további kutatásra/tanulásra. * * * Nemcsak divatos fogalomnak mondható ma a kommunikáció szavunk, hanem az egyik legelterjedtebb olyan terminus technicus is, amelynek tudományos feldolgozása kifejezetten feldúsult az utóbbi időben. Nem véletlen, hogy a fogalom és aurája tanná küzdötte fel magát, hiszen szintes teóriái és egyre igényesebb és kiteljedtebb pragmatikai megközelítései és célzatai értelemszerűen indikálják a kommunikációtan megnevezést. Jóllehet e fogalom még nem általánosan elfogadott - mégis úgy gondoljuk - helyénvaló a használata, mert e tudományág tartalma és módszerei mennyiségi is minőségi tekintetben egyaránt radikális fejlődést mutatnak. Szakirodalma is gazdag; a sokféle aspektusú feldolgozások, értekezések gyakran áthágva a tudományok és művészetek határait, nemcsak bőségükkel, hanem újszerűségükkel is megcélozzák az érdeklődő szakembert s a tanulni vágyó olvasót. E dömping közepette mindnyájunkban tudatosul, hogy egy-egy szerző, egy-egy szakmunka pusztán valamely hangsúlyozott szempontok alapján, csupán a teljesség igcnye nélkül nyújthat ismereteket. Voltaképpen erről szól Róka Jolán (Kommunikációtan. Századvég Kiadó, Budapest 2002) is a bevezető sorokban, tudatosítva, hogy az általa pártolt kommunikációtannak némely részterületeit győzi csak befogni, míg nem egy problémakör óhatatlanul a következő munkák és kiadványok tartalma vagy tartozása marad csupán. A kommunikáció elfogadott definiálása, miszerint „üzeneteken át zajló társadalmi interakció", behatárolása ellenére is nyitottságot, kreativitást, ru170