Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Grétsy László: A mai magyar sajtónyelv

Talán annyit még illik az előbbiekhez kiegészítésül hozzátennem, hogy a sajtó és a média szó napjaink gyakorlatában részben egybeesik, vagyis ugyanazt jelenti, részben viszont különbözik, legalábbis használata tekintetében. Akik ma a sajtónyelv-röi szólnak, mint én is ebben az előadásomban, ebbe beleértik a rádiót és a televíziót is, sőt „a negyedik médiumot", az internetet is. Beleértik, és jogosan, de a felsoroltak közül mégis a - némileg pleonasztikus kifejezéssel jelölt - nyomtatott sajtót részesítik előnyben, elsősorban a napi- és hetilapok nyelvét, nyelvhasználatát értve rajta. Ez nem is csoda, mivel sajtónyelv már akkor is létezett, amikor televíziónak még híre sem volt, s rádiónak is csak éppen hogy. Amikor Bárczi Géza a hírlapok nyelvéről fejtette ki véleményét, ezeket a hírlapokat a 19. század végi s 20. század eleji újságokkal hasonlította össze; olyan időszakban keletkezettekkel, amelyben lényegében még a rádiós műsorszórás is ismeretlen volt (Bárczi 1974). Tehát a sajtónyelv megnevezés, ha nem is kötelező érvénnyel, de leginkább az újságok nyelvét, nyelvhasználatát involválja, rejti magában. Ilyen értelemben tartott pl. Sebestyén Árpád annak idején Gondolatok a sajtó nyelvéről címmel igen tartalmas előadást a Hajdú-Bihari Napló szerkesztőségében, teljes egészében az említett lap nyelvhasználatával foglalkozva (lásd Sebestyén 1994: 7-22). Igen ám, de van médianyelv szakkifejezésünk is, s ez is hasonló kettősséget mutat. Én magam a média szót nem szívesen használom, mert a médiamédium párviadal még mára sem fejeződött be teljesen, s ez bizonyos fokig mindkettőre rányomta a bélyegét (erre lásd a Nyelvművelő kéziszótár média szócikkét), éppen ezért inkább a hírközegek-ről vagy a tömegtájékoztató eszközök-ről beszélek, de azért magam is elismerem, hogy mind a médianyelv, mind a médianorma már jól használható szakkifejezés. Csakhogy nézzük, mi is tartozik voltaképpen a média körébe! Az egyik autentikus forrásból idézek (Balázs 2000: 114): „Média alatt mindhárom médiumot (tömegtájékoztatási közeget) érthetjük, vagyis a hagyományos sajtót, a rádiót és a televíziót. Természetesen a három médium között jelentős különbség van értelemszerűen technikai, történeti, befogadás-módszertani és korosztályi tekintetben. Norma szempontjából nyilván külön is beszélhetnénk sajtos, rádiós és televíziós normáról; egy-egy adott médium rendszerint íratlan módon (olykor írásosan is) meghatározza normáját". A meghatározással magam is egyetértek, de hozzáteszem, hogy amíg a sajtó szó elsősorban az írásos médiaformák felé tereli figyelmünket, úgy a média elnevezés főleg az élőszóbeliekre utal. Ezt igazolja Balázs Géza is azzal, hogy néhány sorral imént idézett meghatározása után így ír: „Most médianormán főként csak a hangos és hangos-képes média, vagyis a rádió és a televízió normáját értem" (uo.). Azt hiszem, hasznos is ez a belső rétegződés, vagyis az, hogy a sajtó-, avagy médianyelvnek van A) 12