Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Grétsy László: A mai magyar sajtónyelv

Grétsy László A mai magyar sajtónyelv 1. Bár egy olyan szakmai tanácskozáson, amilyen ez a mostani, majdhogynem kötelező az előadás tárgyának - esetemben a sajtónyelvnek - egzakt, tudományos megfogalmazása, értelmezése, én ezt a feladatot csupán jelképesen látom el. Ha ugyanis nem ezt tenném, hanem filológus módon járnék el, az előadásra rendelkezésemre álló egész időt jószerével erre kellene fordítanom, holott mi sem áll tőlem ennél távolabb. Gondolják csak meg, kedves hallgatóim! Idestova több mint négy évtizede foglalkozom a magyar nyelv változásaival, köztük azokkal a változásokkal is, amelyek a nyomtatott sajtó, valamint a rádió és a televízió hatására vagy legalábbis asszisztálásával mennek, illetve mentek végbe. E hosszú idő alatt előadásokban számtalanszor s írott formában is nemegyszer foglalkoztam a sajtónyelv ilyen-olyan vetületével (pl. Rádióbemondói szövegek és rádiós riportok - a nyelvész szemével. In: A rádióbemondó beszéde. MRT TK 1973. 25-43; A sajtó nyelvéről. In: ABC a lapkészítéshez. TIT. 1981 4-21 stb ); szerkesztettem is ilyen tárgyú kötetet (Nyelvészet és tömegkommunikáció I—

II. TK Membrán Könyvek, Bp., 1985. 230 és 246), s nemegyszer foglalkoztam a mai tanácskozás tárgyának a nyelvi rétegek, nyelvváltozatok palettáján való elhelyezésével is. Azt az öt kör kombinációjával alakított „virág"-ábrámat, amelyet a Benkő-emlékkönyvben tettem közzé, egy-két évvel később örömmel láttam viszont a Pannon enciklopédia Magyar nyelv és irodalom kötetében is. Szó ami szó, ezúttal a téma könyvtárnyi, a régebbiektől a legújabbakig terjedő - bizonyára az Eszterházy Károly Főiskola Kommunikáció Tanszékének tagjai által is gazdagított - anyagának újólag való tüzetes áttekintése és vizsgálata nélkül egyszerűen azt jelzem, hogy a továbbiakban általam vizsgált sajtónyelv nem azonos a szépirodalmi nyelvvel, a szaknyelvvel (vagy szaknyelvekkel), a csoportnyelvekkel, sem a népnyelvvel, de azért mindegyikből van benne is valamennyi. A sajtónyelv az én felfogásom szerint a köznyelv része, annak igényes változata, egyúttal pedig közérdekű része. (Ez utóbbi azért fontos, mert a köznyelvnek van magán jellegű, magán érdekű része, s bár a bulvárlapok Jóvoltából"' a távolság csökken köztük, a kettő azért mégis más. 11