Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Széchenyi Ágnes: Monológok dialógusa

Széchenyi Ágnes Monológok dialógusa Illyés Gyula és Márai Sándor naplóinak összehasonlítása (1945-1948) Két azonos nemzedékhez tartozó írófejedelem azonos időszakban írt naplójának összehasonlítására vállalkozom. Milyen műfaj a napló? A családfán a közös ős a keresztény lelkiismeretvizsgálatból, a gyónás gyakorlatából eredeztethető önéletrajz. Az önéletrajzból három „utód" született: a vallomás, az emlékirat és a napló. Oldalági rokonként tartható számon a levél. Érdekes módon a naplókkal nem nagyon foglalkozott még a magyar tudományosság. Nincs naplókataszterünk, miként van az angoloknak (Matthews 1950), készült egy európai lajstrom is róluk, több mint ezer oldalon (Hocke 1963, idézi Alexa 1993). Amióta napló van, kritikai fenntartás is kíséri. 1888-ban a konzervatív francia irodalomtörténész, a műfaji elméletek tanulmányozója, Ferdinand Brunetiere a vallomásos irodalom elburjánzásában az Én „beteges és természetellenes túltengését" látta (1888). A történészek - gyakorlatban tapasztalom - sokkal nagyobb súlyt, forrásértéket tulajdonítanak a naplónak, mint az irodalomtörténészek. Komoly kérdés a naplók esetében: ki a címzett? Kinek szól a napló? A feltételezett és remélt utókornak. Van tehát közönsége, ha egyelőre a közönség nem is részese a dialógusnak. 1945-ben Márai megjelenteti az 1943-1944ben írt naplóját. Komoly kritikai visszhangja is van, erre most nem térünk ki. (Vö.: Birkás 1945, Hámori 1945, Horváth 1945, Kézai 1945, Kósa 1945, Vajda 1945, Vámos 1945, Zelk 1945, Kovalovszky 1946, [Schöpflin] Nagypál 1946.) ír róla s akkori termékeny időszakáról, igaz, nem a nyilvánosság számára, hanem a naplójába, Illyés is. Figyeli Illyés Márait, de közben távolságot tart. Nagy távolságot. S nem lát igazi minőséget: „A zseni egy adag tehetség és két adag szorgalom - Márai kedvenc Goethe-idézete. De ő hovatovább csak a szorgalomra nézett. S pláne azt hitte, a szorgalom a teleírt papírlapokat jelenti" (Illyés 1946-1960: 8). Előrebocsátandó alaptételem tehát, hogy mindketten élénken figyelték egymást, kölcsönösen viszonyítási pontnak tekintették egymást. Versengtek. Publicisztikus túlzással azt is mondhatnánk: egymásnak írtak. Miért áll kettejük összevetésében első helyen Illyés neve? Nem az ábécérend miatt, hanem mert ezt a „rangot" Illyés nyerte el először, még életében, s éppen a jelzett időhatár kezdőévében, 1945-ben. Révai József mondta Ily78