Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Fehér Katalin: A virtuális valóság szemlélete a teóriától a gyakorlatig és vissza

szönhetően. Kérdés, hogy a felhasználat tárgya itt milyen értelemmel bír: egyszeri vagy újra s újra fel-használt információtömeget (erről lásd később). Veszélye az említett anticél, azaz a gyarapodó (információs) haszonlesés, ahol felhasználóbarát virtuális világokat kínálnak a kiszámíthatatlan (azaz nem emberi algoritmusokból gyártott) reális realitással szemben, miközben a Felhasználót magába szippantó, téridejét „elrabló", bekebelező álfelhasználó-barátként testesül meg. így az egyén már túl van azon, hogy egyszerű gépektől, esetleg prerobotoktól függjön. A függőség ennél sokkal húsbavágóbb, hiszen a digitális VR bármely szintjét, megvalósulását tekintjük, médiumfüggőségről kell beszélnünk. Nem a fizikai lét függősége, hanem az azt meghaladó testetlen, anyagtalan, elevenünkbe vágó függőség ez: az információáramlás függőségétől, egészen az LSD-hatás szintjén mérhető cyber space hatásig. A közvetítő közeg így már nem egyszerűen egy-egy üzenet „kerete" vagy maga az üzenet (McLuhan), hanem mi vagyunk a közvetítő közeg (szimulált agyműködés és a humán információ áramlása), s benne az üzenet is (állandó interakcióban a médiummal s közvetetten más tudatokkal). Az integrálódó tele-, multi- és hyperkommunikációs technológiák virtuálisan áttetszővé tesznek minden realitásban leiedzőt, miközben ennek kritikai szemlélete még jelentős mértékben hiányos. (Ma Magyarországon pl. még a televízió kritikai szemléletű befogadásának oktatása-nevelése is nagyon gyér, hogyan készülhetünk fel a virtuális valóságok további rohamos lépteire és még mélyebb médiafüggésére?) Felmerülő alapkérdés: az információ természete Az információs társadalom címkéje alatt élünk, mindenekelőtt az internet jelenlegi elterjedtségének és gördülékeny felhasználhatóságának köszönhetően. Ez a címke az információ mint hatalom struktúráját, valamint az információ termelését, globális és nagysebességű áramlását feltételezi. Kérdés, hogy az információ létünk kinevezett és gyakorlatban is egyre inkább tapasztalható alapegységként milyen természetű, és milyen természetűvé válik a digitális közegben. Az információelméletben alapvetően két felfogás jellemző. Az egyik szerint az információ anyagi természetű, azaz az élettelen világ számára is egyfajta kommunikációs alapegység. Ám ebben a felfogásban az információ egyfajta közömbös megközelítésben jelenik meg: „nincs célt feltételező irányítás-vezérlés, az információ nem nyilvánul meg [...] nincsenek szemantikai-pragmatikai vonatkozásai, jelentése, nincs önmagában haszna, csak valamelyik magasabb rendű megfigyelő szempontjából, nincs információfeldolgozás, kódolás, csak információtárolás van" (Fülöp 1996). A másik felfogás szerint az információ feltételez egy információértelmező tudatstruktúrát, azaz csak a kognitív térben létezik, mely a másokkal folytatott kommunikációban válik elevenné. Az első felfogás értelmében tehát a 73