Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Tóth Péter: A média az evolúciós magatartástudományok nézőpontjából
máció alapján történő általánosítás és sztereotipizálás. Ez nem volt újdonság. A főemlősök egyes fajairól tudjuk, hogy nem csak a saját közösségük tagjainak bonyolult viszonyrendszerét ismerik (Cheney és Seyfarth 1990, Kano 1992, Seyfarth és Cheney 2001). A cerkófok, páviánok, csimpánzok és bonobók nemegyszer szomszédos csoportok egyedeiről is rendelkeznek hasonló információkkal, amelyeket nyilván használnak is interakcióikban. Mindemellett az idegenség növekedtével, az ismertség csökkenésével nőtt az ellenségesség és a nyílt agresszív reagálás esélye. Befolyással lehetnek arra is ezek az adaptációt szolgáló pszichológiai mechanizmusok, hogy a hasonlóság csökkenésével hogyan változik empatikus képességünk. Érdeklődésünk felkeltésére egyenlő, sőt nagyobb „esélye" is lehet egy a szűkebb közösségben bekövetkezett konfliktusnak, erőszaknak, halálesetnek, mint egy távoli tömeges katasztrófának. Visszatérve a fenti, a hír fontosságával kapcsolatos gondolatmenethez, más jellegű események is fel kellett, hogy keltsék őseink figyelmét. A közösségben zajló társas események közül a politikai aktivitás, azaz a hat aj pm megragadásával és megtartásával kapcsolatos bonyolult taktikák és stratégiák alkalmazása már egyes főemlősfaj oknál is jól ismertek (például Aureli és de Waal 2000, de Waal 1989, 1999, Goodall 1986), amelyek bonyolítására komplex kognitív képességekkel is rendelkeznek (Cheney és Seyfarth 2001). Nem kétséges, hogy a több tízezer évvel ezelőtti és még napjainkig is létező gyűjtögető-vadász közösségekben, a korai és jelenkori törzsi kultúrákban, a történelem során kialakult államokban is a csoportok tagjainak a politikai folyamatokban való részvétel, illetve azok figyelése, számontartása, megbeszélése és a megszerzett, valamint a következtetett ismeretek alapján való döntéshozatal az egyik legfontosabb tevékenysége (például Archer 1994, Boehm 1994, 1997, Harcourt 1992). Még inkább érvényes ez a modern társadalmakra, az informális kiscsoportoktól kezdve a közép- és makrotársadalmi szervezetekig egyaránt (Barner-Barry 1988). A tömegkommunikációs médiumok szinte mindegyikére jellemző az elválaszthatatlan kapcsolat a politikával. Terjedelmi okok miatt lehetetlen ennek részletes áttekintése, inkább csak egy, a témánk szempontjából érdekes vizsgálatra szeretnék utalni. Michael Chance (1967) vizsgálta és hívta fel a figyelmet arra, hogy a_társas szerveződésekben egymás figyelése sajátos struktúrát alkot. A tartós közösségekben élő főemlősökre és az emberre egyaránt jellemző, hogy a hierarchikus csoportokban a domináns pozíció birtokosaira irányul a legtöbb figyelem (Chance 1976, Chance és Larsen 1976). A makákók, a páviánok vagy a csimpánzok arra törekednek, hogy a társas kapcsolatokat hatékonyan szervező és erősítő kurkászással minél szorosabb viszonyt alakítsanak ki velük, illetve előnyöket szerezzenek jövőbeni konfliktusok esetén. A kurkászás mindkét fél számára megnyugtató (Boccia 1987, Schino és munkatársai 60
