Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Tóth Péter: A média az evolúciós magatartástudományok nézőpontjából
egyén fejlődése során elválaszthatatlanul össze van kötve környezetével, annak a génjeibe írt komponenseivel, amelyekre szelektíven reagál, aktívan kiválaszt, illetve megkeres, ha éppen azok nincsenek jelen. Ez lényeges szempont a témánk további kifejtése szempontjából, mert jelzi azt az eljárásmódot, ahogy megkísérlem a médiahatás folyamatát megérteni. Jelen esetben tehát a feladat annak a kiderítése, hogy a médiához kapcsolódó használói/fogyasztói szokások általános trendjei illeszthetők-e az evolúció során szelektálódott adaptív stratégiákhoz. Nyilvánvaló, hogy az adaptív stratégiák jelentős része az ember társadalmi és kulturális evolúciója során is fent kellett, hogy maradjon, és minden bizonnyal a jelenben is szerepet játszanak a mindennapi alkalmazkodás során. Olyan példákon, mint a párválasztás, az utódgondozás nemek szerint eltérő módja, az újszülött-gyilkosság, a gyermekbántalmazás, a dominancialitás, az altruizmus, a rokoni hálózatok szerveződése és a csalás felismerése, sikeresen vizsgálták az evolúciós logika szerinti magatartásstratégiák jelenbeli érvényesülését (Bereczkei 2002, Buss 1995, Cosmides 1988, Crawford és Krebs 1998). Tovább is finomíthatjuk a meghatározást, hisz napjainkban már régen túlhaladott a klasszikus etológiának a fajspecifikus magatartás homogenitásával kapcsolatos felfogása. Vagyis az előző állítást úgy kell átalakítanunk, hogy a modelleknek a fajon (jelen esetben a Homo sapiensen) belül megfigyelhető, evolúciós eredetű sokféleségre is magyarázatot kell adniuk. Ennek keretében tesztelhetően kell értelmezni a változatok alkalmazkodást elősegítő (adaptív), illetve a szaporodást befolyásoló funkcióit is. A modern magatartástudományok egyik legnehezebb kihívása ez, hisz Potts (1998) szerint az ember evolúciója során a sokféleség kialakulása, illetve fennmaradása rendelkezett szelekciós előnnyel. Vagyis egy adott környezethez specializálódott - emiatt rendkívül sikeres - homogén fenotípusok helyett éppen a kevésbé hatékony, de széles variabilitást mutató, alternatív problémamegoldó stratégiák adaptálódtak. Úgy vélem, hogy éppen az említett stratégiabéli sokféleség magyarázhatja nem egy esetben a médiahasználatban, illetve a fogyasztókra gyakorolt hatásokban kapott nagy variabilitást. Más esetekben (például a médiaerőszak esetében, amelyet egy másik fejezetben részletesen is tárgyalok) éppen az evolúciós magyarázat mutathat rá a hatásmechanizmusok rendkívül eltérő fajspecifikus ingerfelismerő képességen alapul. A kulcsinger sem tekinthető azonban általánosan ható tulajdonságnak, amely belső állapottól vagy környezeti tényezőktől független érvényesül. Az eltúlzott (szupernormális) csecsemőalkat, illetve magának a csecsemőnek a látványa is erősebben hat a nőkre, mint a férfiakra, nem is beszélve arról, hogy az életkorral és a családi állapottal jelentősen változhat a kiváltott hatás erőssége és jellege (Eibl-Eibesfeldt 1989). 53