Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Terestyéni Tamás: Az új információs-kommunikációs technikákkal kapcsolatos dilemmák

nak és végképpen nem a politikai pártok hatalmi harcainak függvényében, hanem az állampolgári igényeknek megfelelően szerveződnek és működnek. 3.2. Egy pillanatra sem vitatva természetesen, hogy az új média gyökeresen átalakíthatja a kormányzás és a közigazgatás minőségét és az állampolgároknak az intézményekhez való viszonyát, a hazai realitások figyelembevételével egyelőre nem nagyon látható, mikor és miképpen élvezhetik majd a magyar állampolgárok az e-government előnyeit. Ha a kormányzat és a közigazgatás készen áll(na) is a megújulásra, a széles körű alkalmazásnak gátat szab - legalábbis még egy jó ideig - az interaktívak és a nem intaraktívak közötti kommunikációs szakadék. Az internet és a World Wide Web egyelőre csak kevesek kiváltsága, és nem valószínű, hogy ez a közeljövőben gyökeresen megváltozna. így meglehetősen cinikusnak és visszatetszőnek hat, ha magyar politikusok, illetve államigazgatási közszolgáltatók a valamilyen ügyben információt váró állampolgároknak intézményi web-oldalak és portálok felkeresését javasolják, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy - a közelmúltban megjelent sajtóközlemények szerint - még az országgyűlési képviselőknek is csak egy töredéke tartozik a számítógép és az internet használói közé. (Zárójelben megjegyezzük, hogy az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport hivatkozott vizsgálata szerint hazai földön egyelőre az elektronikus kereskedelem sem tűnik virágzó üzletágnak, pedig már létezik egy nem lebecsülendő kínálat, és erről az internet használóinak többsége tud is. Lásd Tölgyesi 2002.) 3.3. Szakmai körökben és a nagyközönségnek szóló nyilvánosságban is igen pozitív feltevések, illetve várakozások élnek azzal kapcsolatban is, hogy az internet - szemben a hagyományos sajtó- és tévékommunikációval - interaktívvá teheti az eddig passzív szerepre kárhoztatott állampolgárokat, és a közvetlen demokrácia fórumává, modern athéni agórává válhat. (Lásd például Szakadát 2001.) Az emberek sokféleségével és valós motivációival számoló kutatók azonban úgy látják, hogy „az Athén-modellben rejlő 'lehetőségek' túlságosan elrugaszkodtak a valóságtól: ki az, aki a közvetlen demokráciáért idejének egy jó részét politikai döntések meghozalatára szánná, ha erre esetleg nincs is feltétlenül szüksége? Nem minden ember szeretne a mindennapi politikai döntésekben aktívan részt venni. Meg kell teremteni tehát a lehetőséget, hogy az elektronikus nyilvánosságon keresztül bárki kifejthesse véleményét, de ezt nem volna túl szerencsés kötelezővé tenni és politikai rendszert csinálni belőle." Mindenképpen megfontolandó, hogy az amerikai választások kapcsán végzett vizsgálatok szerint „az internet nem erősítette a politikai aktivitást..., a korábban a hagyományos nyilvános szférában megfigyelhető politikai aktivitás megmaradt az interneten is: aki eddig is aktív volt, az is maradt, szintúgy változatlannak bizonyult a passzívok passzivitása..." (Pintér 2001: 130). 46