Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Terestyéni Tamás: Az új információs-kommunikációs technikákkal kapcsolatos dilemmák

gában interaktívan képesek élni az új technikák kínálta lehetőségekkel, és azok között, akik - a másik oldalon - erre az interaktivitásra nem képesek, hanem megmaradnak passzív befogadói szerepben. (Castells 1996-1997). „[...] A jövendölt információs társadalom [...] kijegecesedett alakjában [...] az interaktívak és a nem interaktívak kommunikációs terének totális szétválasztása miatt egy olyan, bizonyos értelemben kasztrendszer jellegű képződménynek ígérkezik, amelynek két, sok szegmensből álló főcsoportja között minimális mennyiségűre redukálódnak a kommunikációs kapcsolatok" (Varga 1999: 71). „[...] A 'digital divide' létét vallók a globális hálózattal összefüggő társadalmi átalakulást nem univerzális haladásként látják, hanem nagyonis tekintettel vannak a nyertesek és vesztesek, a vele élni képesek s a belőle kiszorultak új egyenlőtlenségének aggasztó tendenciájára [...] Az információs infrastruktúrával élni képes elit, illetve a technológiai globalizációból kiszorulók tömegei, tehát a jóvátehetetlenül mélyülő szakadék rémképe éppúgy érvényes lehet akár egy-egy országon belül, mint az első és a harmadik világ kettőségét szemlélve" (György 2001: 26). Hazai vonatkozásban mindenképpen elgondolkodtatok az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportnak a számítógépes infrastruktúra használatára és a digitális illiteráció elterjedtségére vonatkozó adatai. 2001ben országos reprezentatív mintán végzett felmérés eredményei szerint a felnőtt lakosságnak mintegy 25-30 százaléka rendelkezik alkalmi vagy rendszeres számítógép-hozzáféréssel, és csupán 12-13 százalékra tehető azoknak aránya, akik valamilyen módon képesek az internethez kapcsolódni (Tölgyesi 2002: 186). 1.2. Sajnálatosnak minősíthető jelenség, hogy a társadalmi kommunikációjelenségvilágát a kutatók és az érdeklődő közönség is hajlamos egyfelől pusztán a média és a politikai nyilvánosság területeire, másfelől a kommunikációtechnológia fejlődésének néhány, a műszaki-technikai újdonságok kínálta látványos és divatos eredményére szűkíteni, mint amilyen a mobiltelefon, a multimédia, a számítógépes világháló, a digitalizáció. Kétségtelen, hogy a modernizációhoz elengedhetetlen a műszaki-technológiai fejlődéssel való lépéstartás, ugyanakkor az sem vitatható, hogy egy nemzet kommunikációs kultúrájának színvonalát és erejét, modernizálódásának és az információs társadalomba történő belépésének esélyeit alapvetően meghatározza, hogy népességét milyen mértékben jellemzi az anyanyelvi és idegen nyelvi kommunikációs készségeknek és jártasságoknak a gazdagsága, kidolgozottsága vagy esetleg szélesebb körben mutatkozó visszamaradottsága. A kilencvenes években végzett adatfelvételeink eredményei szerint a magyarországi felnőtt lakosság számottevő rétegeiben az anyanyelvi literációs készségek és az idegen nyelvi ismeretek mind mennyiségi, mind minőségi szempontból messze elmaradnak azoktól a követelményektől, amelyeket 41