Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Hekeli Sándor: A helyi média és a vállalati marketing PR-kapcsolata

érkezzen, szakszerű, pontos legyen, összhangban az üzleti törekvésekkel. Üzemek bezárása? Elbocsátások? Természetesen ilyenek is akadnak. Nem elhallgatni, inkább irányítani kell az információt, úgy, hogy az még ilyenkor is jó színben tüntesse fel a céget. Sugallja az írás: higgyék el, mi mindent megteszünk... Ha ez így megy, mindenki boldog: újságíró, vállalat, szerkesztőség. A példányszámot növelő rázós témákat nem ilyen helyeken keresi a szerkesztő. A másik csoport a kisebb, provinciális vállalkozásoké. Ahol rendszeresen megjelennek a hirdetésszervezők, akik egyébként a multiknál hiába is kilincselnek, legfeljebb egy-két álláshirdetés esik be, a többit akár nem is az országban intézik a multik nagy ügynökségei. A kispénzűek is szeretnének magukról jót olvasni, nekik is fontos lenne a környezet jóindulata, a jó hírnév - és minél olcsóbban. A módszerek azonban itt már triviálisak, s ennek nem csak anyagi okai vannak. Nem fordítanak elég gondot a cégnél saját PR-szervezetük kialakítására, mellékesnek tekintik. Jellemző egy magánvállalkozás példája: pályázat útján nyert PHARE-támogatást a fejlesztéseihez, ám ilyenkor „pántlikázzák" is a pénzt, meghatározzák, mire költhető, s egy nagyobb összeget marketingköltségként szabtak meg. Nem részletezem, milyen szabálytalanságokkal próbálkoztak, hogy azt a bizonyos összeget ne kelljen marketingfeladatokra elkölteni, hiszen „az nekünk most éppen nem fontos". Jó, ha egyáltalán eljutnak a „szükséges rossz" kategóriájáig. Vagyis: rossz, mert pénzbe kerül, de talán mégis kellene... Ok is abból indulnak ki, hogy a hírt az olvasó tényként fogja fel, így az hitelesebb, mint a kereskedelmi információ, a hirdetés. Ez az oka annak, hogy a PR-tevékenységben a sajtókapcsolatoknak domináns szerep jut. A neki fontos információkat a cég professzionális, a hitelesség szempontjából hatékonyabb közvetítőkre bízza, vagyis felhasználja a sajtó munkatársait. Hiszen a sajtó a közvélekedést befolyásoló erő. Említettem, e második csoportnál többnyire egyszerű, triviális módszerek uralkodnak. A hirdetésszervező kuncsorog, mert neki nagyon kellene a megrendelés. Válasz: „Adok, ha írtok valamit rólunk". A szervező szeme felcsillan: lehet PR-cikk is. Elhelyezzük a többi információ között. Vannak ugyan - sajnos - etikai meg törvényi szabályok, amiket néha számon kérnek rajtunk, de mi azért mindent megteszünk. Ne legyen iksz, mert azt már mindenki ismeri. Az olvasók azt is tudják, mit jelent a pr aláírás, bár az egy ideig még alkalmazható volt, hiszen lehetett akár Piros Rózsi újságíró szignója is. A hazai törvények szabályozása szerint kötelező feltüntetni valamilyen formában a fizetett közlés reklám voltát, ám a szerkesztői fantázia e tekintetben is határtalan. Nem eltérő betűtípus, nem keret, nem X, legföljebb egy kicsi háromszög jelez valamit. Hogy mit, azt derítse ki a nyájas olvasó. 254'